A Krétakör–Osonó közös produkció második állomásához érkezve Angyalosra költözött a stáb a kiválasztott tizenhat fiatallal. A templom udvarán álló Református Közösségi Házat foglalta el a csapat, mely igen meleg fogadtatásban részesült.
A tíznapos próbatáborban Schilling Árpád vezetésével A papnő című előadás próbái folytak, amelyet a budapesti Trafó – Kortárs Művészetek Házában mutattak be október 22–28. között. Az összejövetel célja az volt, hogy a kiválasztott 14–15 éves diákok megtapasztalják a színjátszás szabadságát egymással és az előadásban velük játszó színészekkel. Éppen ezért a tábor számos eseményébe a színészek a leendő szereplők szűrőjén keresztül kapcsolódtak be. Terhes Sándor a tornatanár szerepéből reggeli tornákat tartott, Sárosdi Lilla drámatanárként színházi játékokat, Bartha Loránd pedig a pap szerepéből lelki beszélgetéseket vezetett. Emellett a krétakörösök közül Juhász Bálint, az osonósok közül pedig Fazakas Misi, Mucha Oszkár és Daragics Bernadette tartott műhelyfoglalkozásokat. A stáb tagjaként jelen volt egy operatőr, egy fotós és egy hangmérnök, ők dokumentumfilmet forgattak a próbafolyamatról.
Az előadásban játszó osztályt öt sepsiszentgyörgyi, egy árkosi, két őrkői, egy kézdivásárhelyi, három tusnádi, egy brassói és három csíkszeredai diák alkotja.
Schilling Árpád: Ebben a munkában a legszebb az, ahogyan a gyerekek viszonyulnak a pap, a drámatanárnő vagy a tornatanár szerepéhez. Csodálatosan össze tudják kapcsolni a képzeletet a valósággal. Sokkal több mindent elér a fantáziájuk, mint gondoltam volna. Ezek a fiatalok tele vannak mondani akarással, legyen az cigány, árva, bátor, vagy bátortalan. Kötelességemnek érzem helyzetet teremteni nekik a megnyilatkozáshoz.
Imre-Muntean Kikerics Kata (Mikes Kelemen Elméleti Líceum): Újra összegyűltünk azért, hogy ez a tizenhat, teljesen különböző diák, akit kiválasztottak, részese legyen egy próbafolyamatnak, egy előadásnak. A tábor lehetőség, de egyben óriási kihívás is. Lehetőség, mert olyan emberekkel, diákokkal lehetünk együtt, próbálhatunk együtt, akikkel talán szóba sem állnánk, ha az utcán találkozunk velük, mert cigányok, mert árvák, mert ők másak. Lehetőség, mert részese lehetek annak a folyamatnak, amit máskor csak nézőként láthatok: hogyan készül az előadás, mennyit dolgoznak a jeleneteken, amíg tökéletesek lesznek. És itt van, ebben rejlik a kihívás is, mert túl kell lépnem gátlásaimon, azon, hogy nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy több száz ember elé kiálljak, beszéljek, játsszam.
Tankó Tímea (Székely Mikó Kollégium): A színház egy olyan hely, ahol a legmerészebb álmaidat is valóra válthatod. Nagy élmény, hogy egy ilyen budapesti produkcióban sepsiszentgyörgyi diákként részt vehetek. Nekem ez az egész nem csak az előadás készítéséről szól, megtapasztaltam azt, hogy a cigányok is pont olyanok, mint a magyarok, hogy az árvák is pont olyanok, mint más gyerekek. Saját magamon vettem észre, hogy mennyire elítélem az embereket első látásra, viszont a munka során sikerült arra az útra lépnem, hogy ezt legyőzzem. Egypár hét alatt sikerült egy annyira jó osztályközösséget kialakítanunk, amilyent mások évek alatt sem.
Incze Eszter (Mikes Kelemen Elméleti Líceum): A táborok lehetőséget teremtettek arra, hogy a határaimat feszegessem, ismeretlen dolgokat próbáljak ki, rájöjjek, mik is az én legfőbb hibáim. Igazából csak akkor tudtam még jobban értékelni ezt a hatalmas lehetőséget, amikor hazaértem. Hatalmas ürességet éreztem, nem találtam a helyem. Akkor jöttem rá, hogy valójában milyen is egy jó közösség, és hogy ha az emberek akarnak, tudnak figyelni egymásra, tudnak adni és szeretni.
Bartha Levente (Puskás Tivadar Szakközépiskola): A legjobb dolog ezekben a táborokban, hogy sok veled egykorúval köthetsz barátságot, és általuk megismerheted önmagadat. A Krétakör és az Osonó által létrehozott környezet nagyon jó és szeretetteli.
Angyalföldi Ede
