Nem akármilyen rossz bizonyítványt állított ki magáról a MOGYE szenátusának román többsége, amikor úgy döntött, nem teremti meg az egyenrangú magyar tagozat működésének feltételeit.
A bukásra álló román többségnél süket fülekre talált a minisztériumi felszólítás, mely a charta kiigazítására ösztökéli őket, hogy az a tanügyi törvény idevágó paragrafusainak megfeleljen. E cikkelyről különben a napokban írta meg a sajtó: multikulturális állami egyetemeken kisebbségi tannyelvek szerinti szervezeti egységek hozhatók létre, kezdve a diákcsoportoktól el egészen az ún. vonalakig és tagozatokig. Utóbbiakról egy bekezdésben az áll (nyersfordításban): "A tanulmányi tagozat az egyetemi oktatásnak egy nemzeti kisebbség nyelvén folyó szervezeti formája, melyet intézményesíteni lehet mind az egyetem, mind egy kar szintjén, tagozati intézetek (departamente) révén, melyek magukban foglalják a tanterveket és a velük járó szervezeti struktúrákat. A tagozatokat a didaktikai tevékenység megszervezésében autonómia illeti meg." Ugyanaz a törvény kisebbségi tagozatok számára gyakorlatilag több pénzt irányoz elő, hogy a helyzetükből fakadó hátrányokat némileg kiegyenlítse.
A jogszabállyal tehát nem lenne baj, annál nagyobb azokkal, akik a diktatúra idejebeli aszimmetrikus viszonyokhoz, íme, körömszakadtáig ragaszkodnak. Hogy ez kultúremberekhez, kollégákhoz mennyire méltatlan, hogy a szakmai féltékenységnek, nemzeti elfogultságnak mennyire tisztességtelen formája, arra kár is a szót vesztegetni. Nemzeti elvakultság volt az is, mely annak idején az egész pokoli rendszert kiagyalta. Az elméleti és gyakorlati képzés elválasztásáról van szó. Ahol a gyakorlatot – ezt tanársegédek vezetik – csak románul lehetett tartani, ott a magyar tanársegédek, ezzel együtt az egész tanszemélyzet utánpótlásának útját elvágták, s ezzel a magyar tagozatot sorvadásra ítélték.
Mára e sorvasztáson is túl vagyunk, a magyar képzést minden szervezeti önállóságából kiforgatták.
Nem hihetjük, hogy a MOGYE elvakult, törvénytipró szenátusi többsége büntetlenül hányhat fittyet a hazai és nemzetközi közvéleménynek, a főhatósági felszólításnak. Amennyiben nem téríthetők észre és törvénytiszteletre, valóban csak a külön- egyetemek megalakulása marad megoldásként, s akkor a törvény is revízióra szorul.
