Szörcse a Mezőföld széljárta faluja. A jelző jelképesen is talál rá: célba vette a nehéz idők szele. Annak a számos településnek egyike, ahol bő két évtized alatt sem oldották meg végérvényesen a földvagyon tulajdonjogát, azét a földét, amely élteti, megtartja a falu családjainak zömét.
Nem első alkalommal próbálunk írni arról a felette összekuszált helyzetről, amely itt uralkodik immár huszonegy esztendeje a termőföldek dolgában. Most is az volt a benyomásunk, hogy még nem várhatjuk a megoldást. Könnyű volt Nagy Sándornak megoldania az erősen összegubancolódott gordiuszi csomót. Az ókor legendás királya, Gordiosz kocsiján volt egy mesterien összefont csomó. A monda szerint, aki megoldja, az lesz Ázsia ura. A csomót senki sem tudta kibogozni. Végül Nagy Sándor úgy oldotta meg a kérdést, hogy kardjával kettévágta, s valóban a legnagyobb hódító, az akkor ismert Ázsia ura lett. Innen ered a mondás, amikor valaki a nehéz problémát egyszerűen, "egy vágással" megoldja.
A gordiuszi csomó
– Tudtak-e valamit haladni a szörcsei földterületek tulajdon- és használati jogában? – kérdeztük Paizs Attilát, a zabolai tanács tagját, Szörcse egyik falufelelősét.
– Sajnos, nem sokat, mert tetemes területet művelnek a szörcsei határban kovásznai személyek. Tavasszal úgy nézett ki, sikerült kiegyeznie a két szomszédos önkormány­zat (Kovászna és Zabola) polgármesterének, hogy területcserével megoldják a gondokat. A kovásznai városvezető megígérte, hogy az egykori szörcsei területek maradnak a szörcseieknek, és a kovásznaiaknak erdős területeket ajánlott fel azok helyett. Sajnos, azóta mély csend, és mindjárt itt az év vége.
– Mi áll a csend mögött? – kérdeztük Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármestert.
– Amit ígértem, azt meg is akarom valósítani. A kovásznaiak százszázalékosan beleegyeztek a területcserébe, a papírok a prefektúrán vannak. Húzódott az ügy, mert bizonyos területek per alatt álltak, s ki kellett várni, hogy azok tulajdonjoga rendeződjék. Az ügy jó kimenetele érdekében a zabolai polgármestertől valamennyi legelőterületet kértem, hogy rendezni tudjam itt a dolgokat.
– Húzódik-halasztódik a kovásznai út melletti földterületek kimérésének dolga is – folytatta Paizs Attila. – Itt ugyanis a helybeli református egyháznak még visszajárna négyárnyi terület. A terület körbemérése, amit a zabolai községvezetés végeztetett, kimutatta, hogy valóban létezik fölös föld, jogos az egyházköz­ség kérése, de a parcellázást még nem ejtették meg. Tőlünk várják az egyháziak, hogy üssük a vasat, de mi a topográfus mérnöknek nem parancsolhatunk. Erre a zabolai polgármesternek kell parancsot adnia.
– Miért nem parcelláztatott ott a városvezetés? – kérdeztük Ádám Attila zabolai polgármestert.
– Itt a párbeszéd hiánya okoz problémákat, pontosabban az, hogy én erről nem tudtam, nem szóltak nekem a szörcsei tanácstagok, pedig arra lett volna éppen elég alkalom!
– Egy tizenegy áras terület is vita tárgyát képezi, amit jelenleg a szörcsei egyház használ, de a tanács saját tulajdonának tartja. Bajok és gondok uralkodnak még a szörcsei földek ügyében. Mi, a két tanácstag, nagyon szeretnénk, hogy méltányos és igaz­ságos módon végződjék egyszer s mindenkorra a földbirtokok tulajdonjogának kérdése ebben a faluban – szögezte le Paizs.
Egyszerre feszül-e a hámistráng?
Ezt akartuk kérdezni Tóth András és Paizs Attila szörcsei falufelelőstől, ők azonban megelőztek. Tóth évek óta az RMDSZ, Paizs pedig az MPP színeiben tagja a zabolai községi tanácsnak. Kel­le­mesen csalódtunk a válaszban, mert úgy néz ki, kettejüket a falu közös dolgai összetartják. Legalábbis azt állították, hogy szó sincs széthúzásról, inkább arról, hogy mit lehetne munka és harc árán Szörcse javára fordítani.
– Itt, ha mi nem közösen küzdünk – mondta Tóth –, semmit sem tudtunk volna megvalósítani! Nem hangoskodásról és követelőzésekről van szó, hanem okos érvelésről. Érvekkel kell meggyőznünk a községi tanácsot arról, hogy miért fontos a falu számára az, amit kérünk az önkormányzattól. Az, hogy különböző színekben indultunk a falu képviseletében, semmit sem ronthat a dolgok menetén. Falusi szinten milyen politikai harcnak vagy versengésnek lehetne létjogosultsága, és mire lenne jó?
– Mennyit léptek előre utolsó látogatásunk óta a településfejlesztésben? – kérdeztük Paizs Attilát.
– Sajnos, eléggé lassan halad Szörcse faluképének szépítése. Jelenleg a falu csúfja a volt téesz telke és főútra néző, deszka nélküli kerítése, amelynek csak vas tartóoszlopai meredeznek az ég felé. Ahogy kinéz, veszélyben a kúria, a Had­nagy-udvarház is, mely a telken áll. Tu­lajdonosa nem itt lakik, mások bérlik. Tartha­tatlan ez a helyzet, s az önkormányzatnak fel kellene szólítania, hogy legalább a telek utcára néző képét rendezze. (A műemlék jellegű udvarház szerepel a Kúriák földje, Háromszék című, 2005-ös rangos kiadványban is, s mint XIX. századi épületet, számon tartják – Kgy. Z. megj.) Sikerült felújítani pályázati forrásból a kultúrotthon belsejét, megfelelő illemhelyet alakítottunk ki. Erre fordított 25 000 lej önrészt a helyi tanács, és 10 000 lejt a megyei önkormányzat. Tudom én, hogy régi időkre emlékeztet az épület homlokán a Béke kultúrotthon felirat, de ez minket nem zavar, arról azonban valóban lehetne gondolkozni, hogy olyan személyről nevezzük el, aki sokat tett a faluban a kultúráért. Szörcse is azon települések közé tartozik, ahol szociális szolgálat létesül majd. Megérkeztek a felszerelések, várjuk a bútorzatot. Ebből a célból újította fel az önkormányzat az óvoda épületének hátsó részét. Ott készül egy fogadóiroda is a tanácsiak számára. Kész a ravatalozó. A zabolai tanács építette önerejéből, senkinek nem kellett belepótolnia. A szörcsei Séra család lemondott egy darab földterületéről, arra épült, ezt a tanács telekkönyveztette. Befejezték a református templom tetőzetének felújítását. Ebbe a zabolai tanács hét köbméter léccel szállt be. Áldatlan állapotban a kis katolikus imaház, hamarosan lebontják. Ebben is segít a zabolai tanács. Az újnak már kiöntötték az alapját ugyanazon a telken, csak kicsit bennebb. Sajnos, évekkel ezelőtt, amikor könnyebb volt pénzt szerezni, nem ütötték a vasat azok, akiknek ütniük kellett volna, most már sokkal nehezebb forrásokat szerezni. Én mégiscsak azt mondom, hogy a polgári pártosok jelenléte a tanácsban szerencsés dolog, mert vitáink serkentőleg hatnak a többségre, ami végül is győzelemre viszi a közös törekvéseket.
Igen sűrűn emlegetik a Mezőföldön áthaladó régi Postautat az Ér két oldalán elterülő falvak lakói: a szörcseiek és az orbaitelekiek. Sűrűn, mert az eltelt huszonegy év alatt sem sikerült aszfaltoztatni az Éren áthajló megyei rangú út makadám szakaszát. Évekkel ezelőtt aszfaltozták a Zabola–Székelyta­másfalva szakaszt, vele egy időben a Barátos–orbaitelekit, de hogy a kettő közötti néhány kilométerre is aszfalt jusson, arra, úgy néz ki, hiába várnak a két falu lakói. Emiatt mégiscsak Szörcse húzza a rövidebbet, mert az aszfalt nélküli szakasz közepénél terül el. Nyáron a por, esős időben a sár juttatja eszükbe: könnyen meglehet, hogy Mezőföldön a gazdasági válság lassítja a térségfejlesztést.
– Mi volt az akadálya annak, hogy legalább a falu belterületén nem sikerült aszfaltozni, pedig az utat előkészítették?
– Láttuk, hogy nem kapunk pénzt, s mert pusztított nálunk a Feketeügy, az árvízkárok programjába is belefoglaltuk a munkálatot, de sajnos, így sem sikerült. Nyáron a por miatt a mosott ruhát sem tudják kiteríteni a főút mellett lakók, szellőztetésről szó sem lehet.
Ádám Attila zabolai polgármester ennek kapcsán elmondta: "Az aszfaltozás befejezésére az 577-es kormányrendelet alapján vártuk a pénzt. Sajnos azonban, az idén nem osztottak ilyen utakra, minden forrást az autópályák felé irányítottak. Reméljük, hogy 2012-ben kapunk pénzt. Most megkezdtük a Kovászna felől Szörcsére tartó, eléggé leromlott makadámút feljavítását, hordjuk a sódert a burkolatra."
Az erőgép és a két keze
Ennek az útnak a mentén végezte az őszi mélyszántást Kovács Attila. Olyan mezőgazdász, aki saját munkája révén tartja fenn családját. Mifelénk faluhelyen egyre több az olyan család, mely maga teremti meg életfeltételeit, s az olyan is, mely kimondottan a föld megmunkálásából él. Még szerencse, hogy Szörcsének jó minőségű a talaja, s ha megkapja a megfelelő kezelést, meghálálja. Kovács Lajos, az édesapa, elmondta, van homokosabb, de van humuszban gazdagabb televény is a határban. Kovács Attila összesen 21 hektár földet művel: 2,5 hektárt kapott az édesapjától, 4,2 hektárt vásárolt, a többit béreli azoktól, akik valamilyen okból nem tudják megművelni.
– Jó volt az idei krumplitermés – mondta. – Egy részét, sajnos, eléggé alacsony áron, 35–40 baniért el kellett adnom. A termés kb. húsz százalékát tároltam azzal a reménnyel, hogy esetleg jobb áron tudom majd értékesíteni később. Jól eresztett a rozs, a búza és a lencsés árpa. Én cukorrépa-termeléssel nem foglalkozom. Állat­tar­tásba sem kezdtem, csak annyiba, amennyi a család számára kell.
Attila saját erejéből és munkájából tartja fenn négytagú családját. Más jövedelme nincs: az erőgépei és a két keze. Kislánya, Imola a faluban jár iskolába, harmadikos. Fia Attila, a szomszédos Széketytamás­falván ötödikes.
*
Délutánra csend üli meg a falut. Egy lúdcsapat hangosan gágogva szárnyra kel a poros út fölött. Bizonyára, a "vándorlás ősi ösztöne ágaskodik" bennük.