Fel is építettek Róma körül hetven nyomornegyedet. Mint a Brassó megyeiek nálunk, Bölön határában. De a római hatóságok intézkedtek, és most buldózerekkel egyengetik a táborhelyeket. A mi hatóságaink is intézkedtek, csak nálunk minden maradt a régiben. Az olaszok nem nagyon udvariasak. Azt mondják a bevándorlónak: menjen, az anyja valahol várja. És küldik haza. Pedig az anyja nem is itthon várja dolgozni vágyó fiát, mert már ő is ott van. Az olaszok nem tesznek különbséget roma s román között. Európában mindenki egyenlő. Aki egyszer innen elmegy külföldre, az román, és kész. Ezt román honfitársaink nem nagyon akarják megérteni. Azt mondogatják, hogy a retinenskedők nem románok, hanem romák. Két r-rel. Ők azok, akik ugyan dolgozni mennek, de aztán inkább egy kicsit lopnak, mint Apácán. Viszont azt láthatjuk, hogy aki elmegy az országból, az — függetlenül nemzetiségétől —: román. Mihelyt a romániai magyar átlép a magyar határon, belőle is rögtön román lesz. Ott aztán magyarázhatja, hogy tetszik tudni, mi Romániából vagyunk, de magyarok! Itthon még csak el-elszenvednek, és azt mondják: Magyarok, mars vissza Ázsiába, ahonnan jöttetek! Az amerikaiak is visszaküldtek Chicagóból három román bokszolót is, mert a szorítóban nem lévén sikerük, elmentek egy áruházba lopni. Ott sem volt sikerük, lebuktak. Ha az ökölvívásban nincs is sikerünk, annál inkább az olaszországi bűnözésben. Ebben listavezetők vagyunk. 3500 letartóztatott bűnözőből 2700 Romániából érkezett. Több kategóriában a románok az elsők: emberölésben, nemi erőszakban, gépkocsi- és lakásfeltörésben, bolti lopásban és csalásban. Végül is mindez az Európai Unió területén történik. Ezért az EU bűnözési statisztikája nem változott volna akkor sem, ha ezek itthon maradnak. Akkor itt lenne több bűncselekmény, Itáliában kevesebb. De az uniós végeredmény ugyanaz. A román állam át is küldött néhány rendőrt Olaszországba, hogy segítsen az ottani kollégáknak. Tavaly viszont a francia kormány hazaküldött 52 romát, hogy Temes megyében letelepedjen, és integrálódjon. Adtak nekik fejenként majdnem 200 eurót, valamint húsz-harminc disznót vagy ötven juhot. Most a francia nagykövet és kísérete csak néhány romát és állatot, valamint a romák farmjainak romját láthatta. Akik itt maradtak, azok sajnálattal közölték, hogy az állatok egy része megdöglött, mert nem volt, mivel etetni. És ha már ilyen helyzetbe kerültek, a többit megették. Aztán elmentek koldulni Belgiumba, mert ott is tudnak franciául. Ne vesszen kárba az idegennyelv-tudás. Egyikük meg azzal biztatta a nagykövetet, hogy valószínű, eladja az állatokat, és visszamegy Franciaországba. Örülhetnek a franciák is.