Megszokhattuk már – de tudjuk: a legborzasztóbb az, hogy megszokod! –, ha egy pártban viszonylag nyugalom honol, azonnal történik valami, személyeskedések, hőzöngések, hőbörgések – s a nyugalomnak máris vége.
A legutóbbi IMAS-közvélemény-kutatás szerint például a Szociálliberális Szövetség még mindig 52 százalékkal vezet, nagy ellenfeleik, a kormányzó demokrata-liberálisok 17,1 százalékon állnak, míg Dan Diaconescu tévémogul és a Nép Pártja támogatottsága – sem az elnököt, sem pártját nem minősítjük – eléri a 14,3 százalékot, ami megint bizonyítja, hogy jobb sorsra – s politikusokra, pártokra – érdemes hazánkban kiszámíthatatlan minden, a nyomor, az elbizonytalanodás, a tájékozatlanság csodálatos eredményekre vezethet.
De vissza a biztosan vezető szociálliberális koalíció nagyobbik pártjára, a szocdemekre. Most lenne az a helyzet, amikor csendben kellene maradniuk, ki kellene várniuk: vagy ölükbe hull a kókuszdió, vagy ellenfeleik fejére. De nem. A harc Geoană és a pártvezetés között változatlan erővel dúl, s már kissé nyomasztó is, noha megmosolyogtató az ideges érvelés, hogy miért is szeretné az agilis Ponta pártelnök meneszteni a szenátus éléről egykori riválisát és "harcostársát". Lehet, hogy az ellenzéki koalíció korifeusai nem isznak előre a medve bőrére, de egy bizonyos, kezdik leosztani a stallumokat. Geoană pedig állandóan keresztbe tesz, hol félig titokban utazik el Oroszországba – ennek az útnak is szerepe volt választási vereségében –, legutóbb pedig Amerikába. Közben nyilatkozik, hol Amerikában, hol itthon, s kijelenti: kacérkodik a gondolattal, hogy ismét jelölteti magát az államelnöki posztra. Népszerűségi indexe 14,5 százalék, Antonescu is (27,7), Ponta is (25,7), sőt, az egykori külügyér, Teodor Meleşcanu (15,8) is megelőzi. Ettől persze még remélheti, hogy másodszor nyerhet az elnökválasztáson – pláne, mivel nem Traian Băsescu lesz az ellenfele –, de ezt párttársai nem így látják. Egyre kényelmetlenebb nekik Geoană kétbalkezes nyilatkozatsorozata, Ponta tehát úgy döntött, hogy a párt külügyekkel foglalkozó oszlopos tagját, Titus Corlăţeant jelölik a szenátus elnöki tisztségére. Geoanăt tehát leváltanák, a felsőház külügyi bizottságának élére javasolják. Abból indulnak ki, hogy a funkció a párté, s az alakulat egy alkotmánybírósági döntés szerint javasolhatja az elnök lecserélését a frakció másik tagjával. Eldől, hogy igen-e, s ha mégsem, akkor a párt elveszíti egyetlen fontos funkcióját, Geoană pedig sorsüldözöttként készül az elnökválasztásra...
Minden megvan, s minden egyre függetlenebb a józan észtől.
