Jó hírem van: Egyed Péter néhány napig hazatérhetett, ami nemcsak a családi egymásra találás szempontjából öröm, hanem azért is, mert azt üzeni: a 14 éves fiú állapota olyannyira javult, hogy kezelőorvosai megengedték neki a kétezer kilométeres út megtételét.
Talán emlékeznek, ő az a srác, akit agydaganatos betegséggel Németországban műtöttek és kezelnek – mi meg itthon szorítunk neki.
És jó hír az is, hogy tegnap zsúfolásig megtelt a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Terme, ahol Péter iskolája, a Református Kollégium diákja megsegítésére rendezett jótékonysági estet. Ahol volt zene és vers, elhangzottak Péter kedvenc József Attila-versei, sűrűn törölgettük a könnyeinket, felnőttek és diákok, nézők és szereplők egyaránt. És minden bizonnyal az adakozás dobozai is megteltek.
Megfoghatatlanul, mégis szinte tapinthatóan együtt rezonáltunk mi ott néhány százan. Valamiféle kegyelmi állapotban cikázhattak a gondolatok az emberi együttérzés és segítőkészség hatalmáról, a reményről, amelyet Istentől kaptunk, de mi éltetünk tovább. A reményt, hogy Péter rövidesen hazaköltözhet, és hogy újra felfedezett jóságunkból más szenvedő gyermekeknek is jut.
