Lapunk november 5-i számában olvastam egy fényképen rögzített szöveget: "Ez az a strand, amit Nagy István akarata ellenére is megépítettünk a baróti embereknek." Dicsekvésnek nem rossz, de...
Emlékeim raktárából előtolakszik egy több évtizedes emlék, mely azt súgja, másként, azaz szerényebben kellett volna megfogalmazni azt a fényképes szöveget, mondjuk valahogy így: Ez az a strand, amelyet, fedél nélkül, még Körtvélyfáy Csaba és csapata álmodott meg pár évtizeddel ezelőtt, hogy Nagy Istvánnak legyen, mit elleneznie, de mi most végre kiviteleztük azt a barótiak örömére. Mert megérdemlik. Már csak azért is, hogy ez a strand lényegében egész Erdővidék lakosainak igényét elégítheti ki.
Sportszerető ember volt Körtvélyfáy Csaba. Nagy büszkeséggel vitt ki annak idején a stadionba, melyhez volt még "némi köze a bányavállalatnak és igazgatójának, Boros Árpádnak is", hogy megmutassa, hová építik a strandot, s bizonyítsa ezt az első ásónyomokkal... Na de most nem ez a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy Baróton elkészült még egy sportlétesítmény, mely, reméljük, új színt visz a város sportéletébe. Mint ahogy tette azt Sepsiszentgyörgyön a szintén évtizedekig épült fedett uszoda, a sugásfürdői sípálya.
Na mi lesz?
A minap levelet hozott a posta. A levélpapíron csak pár mondat állt, idézem: "Na mi lesz? Nagy nekifutással beharangozták Az évszázad sportolója választást (szavazást), aztán azóta semmi, pedig névsort ígértek, díjakat a legjobb szavazóknak. És még valami: Miért kell ehhez a Marosvásárhelyi Rádió? A megyének nincs sportigazgatósága? Hát vegye kezébe az ügyet, csináljon már valamit. Tisztelettel, a Háromszéki Sportbarátok Köre".
Uraim, igazuk van. A sportigazgatóság köszönje meg az ötletet a rádiónak, és vegye kezébe az ügyet. Állunk segítségére.
(nagymohai)
