1921-ben, rögtön az alakulás után nagy lendülettel fognak munkához. A dalárda tagja lesz az ugyancsak akkor Brassóban alakult Romániai Magyar Dalosszövetségnek. Később Erdélyt hét kerületre osztják, 1927-ben Sepsiszentgyörgyön jön létre a II. Daloskerület, amelynek elnökéül Demeter Béla kollégiumi tanárt választják.
1928-ban Erdély-szerte 117 magyar dalárda működik, melyből a II. kerületben már 49, ebből 27 tagja a dalosszövetségnek. Az évi jelentések alapján 68 dalárdának 3209 tagja volt, közülük is kiemelkedett a Brassói Magyar Dalárda 108, a Szászrégeni Polgári Dalkör 103, a Nagyenyedi Templomi Vegyes Kar 89 énekessel. Megyénkben több mint harminc énekkar működik, java részük református egyházi dalárda.
Ez a hőskor. 1928-ban zászlót avatnak. A 30-as években csendesebb időszak következik, mert a hatóságok minden egyes megmozdulásban irredentizmust láttak, állandóan zaklattak, a beígért állami támogatások is elmaradtak, így sokszor kellett saját zsebbe nyúlni egy-egy rendezvény megszervezésekor. A jelszó: Ne a mulatság legyen a cél, hanem a kultúra! Idézzük dr. Inczédy Joksman Ödön egyik beszédét: "Sohase tévesszétek szem elől, hogy a történelem ítélőszéke előtt kell felelni mindnyájunknak, miként sáfárkodtunk legdrágább nemzeti kincsünkkel, a magyar dallal!"
A dalárda leglelkesebb animátora Mirtse Dénes szemerjai református kántor, az énekkar karnagya. Foglalkoznak az ifjúság énekoktatásával, annak fejlesztésével is. Megdicsérik a falvakat, elítélik a városi értelmiséget, amely nem támogatja eléggé a kórusmozgalmat.
1926. június 19-én dalos ünnepélyt rendeznek négy dalárda részvételével. Az 1927-ben a kerület alakulása után rendezett nagyszabású dalos ünnepély bevétele 105 000 lej volt, felét a Dalosszövetség kapta. Ugyanazon évben a szövetség alakulásának hatodik évfordulóján Tárcza Bertalan dicséri meg munkájukat. 1928-ban Nagyborosnyón serlegavató ünnepségen, majd a Sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet 50 éves jubileumi rendezvényén énekelnek. 1929. február 9-én a városháza dísztermében táncmulatsággal egybekötött hangversenyt rendeznek, majd július 8-án Csomakőrösön, július 21-én pedig Kovásznán szerepelnek, ahol a fürdővendégek tapssal és szóban is kifejezik elismerésüket. 1930-ban Uzonban, Kézdivásárhelyen, Nagyborosnyón zászlóavató résztvevői, majd a Tankó-kertben szerveznek majálist szórakoztató műsorral. 1931. október 11-én a Dalosszövetség tizedik évfordulója alkalmával rendezett emlékünnepélyen Szemlér Ferenc tiszteletbeli elnök munkájuk elismeréseként emlékérmet nyújt át.
A kórustevékenység mérföldkövei és kiértékelői a rendszeresen tartott országos versenyek voltak. Az elsőt 1923-ban Kolozsváron rendezték, ahonnan a dalárda III. díjjal tért haza. 1925-ben Marosvásárhelyen is elnyerték a III. díjat. 1928-ban Segesváron is országos III. díjat és ezüstserleget kaptak. 1931-ben Kolozsváron már nem vettek részt, akkor Barót nyert II. díjat és serleget, Uzon pedig jutalomdíjat. Az 1936. évi versenyre ugyan beneveztek, de részt venni nem tudtak.
Nagyjaink temetésén is szólt énekük. 1925-ben Gyárfás Jenőt, majd 1936-ban Csutak Vilmost búcsúztatták.
A 30-as évekből aprólékosabb feljegyzések nem állnak rendelkezésünkre. A bécsi döntés után nagy eredményt már nem tudnak fölmutatni, de énekelnek az Országzászló avatásán. 1944. augusztus 6-án megalakul a Háromszéki Dalos Bizottság, elnöke dr. Barabás Andor főispán, alelnöke Demeter Béla kollégiumi tanár. A háború, a front közeledte hosszú időre mindennek véget vetett.
(folytatjuk)
