Folytatódnak a viták és a meditációk a jövő évi költségvetésről, ami egy újabb szegény esztendőt vázol, hogy van-e még a megszemélyesített alattvaló nadrágszíján újabb lyuk – elválik. Kell lennie, mert ha nem találja meg, esetleg leesik a nadrágja...
A költségvetésről folyvást kiszivárogtatott adatok nyilván egyelőre még a lakosság teherbíró képességét tesztelik, egy azonban bizonyosnak látszik: bármilyen változatában is áll össze végül a megszorítások újabb tervezete, szinte hihetetlen erőpróbák elé állítja majd a lakosságot. A hét szegény esztendő tovább tart tehát, hogy mennyi ideig, az megjósolhatatlan. Egy csoda folytán feltámasztott görög madárjós sem tudná megmondani.
Néhány, napvilágot látott információ viszont egészen egyszerűen elképesztő. Azt rebesgetik ugyanis, hogy az eddig sem kimondottan elkényeztetett oktatási, mezőgazdasági, igazságügyi és művelődési tárca költségvetéséből újabb jelentékeny összegeket vágnak le, és ezek a megszorítások akár a tárcák működését is veszélyeztethetik. Továbbra is kérdéses, mi lesz a válságba jutó egészségüggyel, növelik ugyanakkor az elnöki hivatal már eddig is horribilis költségvetését, s a hírszerző szolgálatok sem panaszkodhatnak, kémkedhetnek, szimatolhatnak, megfigyelhetnek, lehallgathatnak, kémelháríthatnak boldogan tovább. Vesztesei lehetnek a jövő esztendőnek a helyi tanácsok is, a visszaosztás során újra szűkmarkúan bánnak velük, csökkennek a nekik szánt összegek, s felfüggesztik például a nyugdíjak adójából visszakerülő pénzeket, megvonnak tehát kétmilliárd lejt, ami már önmagában is horrorisztikus jövőt vetít előre.
A román kormányt irányító Nemzetközi Valutaalap helyi korifeusa, Jeffrey Franks is újabb, szívet-lelket melengető ötlettel állott elő. Röviden: meg kell változtatni azt a rendszert, ahol az okos fiúk érdemtelen profithoz juthatnak, következésképpen a kormánynak fel kel gyorsítania a privatizálást, és az állami nagyvállalatok élére magánmenedzsereket kell kinevezni. Ezek a vállalatok – Franks szerint, és ő csak tudja – a nemzeti össztermék két-három százalékának megfelelő kárt okoznak, a helyzet tehát tarthatatlan. Így belátható időn belül magánmenedzsere lesz a postának, a vasúti vállalat áruszállító és villamos részlegének, a Taromnak, az Olténiai Országos Kőszéntársaságnak, az Electricának, a Hidroelectricának, a Romarmnak és az Oltchimnek.
A nagy kérdés viszont, hogy honnan szedik elő ezeket a magánmenedzsereket. Leghelyesebb volna importálni őket. Így lehetne garancia arra, hogy valóban szakemberek kerülnek a megfelelő helyre, és nem a húsz év alatt egymást váltó, saját zsebre dolgozó ügyeskedők, az újabb okos fiúk, hiszen ebből a fajtából Abszurdisztánban beláthatatlan tartalékokkal rendelkezünk...
