Az olajbogyó talán a legrégebben megismert és fogyasztott növényünk. A fáraók sírkamráiban is megtalálták a magvát. Háromezer éve termesztik a mediterrán térségben, ahol őshonos. Rövidesen annyira elterjedt, hogy ma már mindenütt, ahol számára kedvező az éghajlat, kiterjedt ligeteket alkot.
Annyira ellenálló és megújuló, hogy nem ritka az ezerévesnél is idősebb termő fa. Bár tartósításhoz sós vízben áztatják, mégis gyümölcsnek tekintjük, de sokoldalú haszna miatt ennél is több. A belőle készült olívaolaj a dél-európai népek étrendjében nélkülözhetetlen. Legnagyobb mennyiségben a görögök használják, évente mintegy húsz litert személyenként. Ők a legfontosabb termelői az olaszokkal és a spanyolokkal együtt. A szűz olívaolajat hidegen préselik (vegyi és hőhatás nélkül), ez a legegészségesebb (egyben a legdrágább is). Az olaj értékét egészségünk szempontjából a mintegy 15–25 százaléknyi olajtartalom adja. Ugyanis ennek háromnegyed része egyszeresen telítetlen olajsav (azaz a savban egy kettős vegyi kötés van) és 3,5–21 százaléka linolsav, amely többszörösen telítetlen. Az ilyen vegyi szerkezetű savak antioxidánsok, közvetve a rossz koleszterin kivédésére alkalmasak.
Megállapították – egyelőre előzetes kísérletekkel –, hogy a bogyó héjában levő maslinsav gátolja a vastagbélráksejtek szaporodását, míg a szűz olaj csökkentheti az emlőrák előfordulásának gyakoriságát. A jelentős mennyiségű A-, D- és E-vitamin, a bétakarotin (az A-provitamin) együttesen izomerősítő hatású, enyhíti a reumás panaszokat is.
A bogyó forgalmazásának módja változatos: színében (zöldtől a feketéig), alakjában (gömbölyű vagy hosszúkás), magvas vagy magvalt, paprikakrémmel vagy mandulával, szardellával, lazaccal töltött stb. Saláták és húsok, sajtok, hidegtálak része. Energiaértéke: fekete bogyó 351 kcal (100 g), zöld bogyó 146 kcal, mandulával töltve (egy db) 13 kcal. Reggelijükhöz a zöldségek mellett fogyasszanak néhány szem olajbogyót. Emésztést segítő, kellemes érzést ad (különösen a gyomorsavtúltengésben szenvedőknek hasznos).
