A honlapon az unitárius templom ékes hangú harangjai köszöntik a nézőt, s orgonakísérettel felhangzik az ősi ének: "Hajlékodba, templomodba, ím, bejöttem, Jó Atyám." A mesterien megalkotott honlap útra késztetett. Hadd ismerjék meg a Háromszék olvasói ezt a falut is, szomszédunkat – mondtuk tiszteletes Ilkei Árpád unitárius lelkésznek, aki a vargyasiak ismert vendégszeretetével fogadott, hiszen bölcsőjét a Látóhegy alatti községben ringatták, és egy év híján húsz esztendeje, hogy a 247 lélekből álló gyülekezetet pásztorolja. Riporternek kötelező belépnie a kocsmába is, s ott meglepetéssel tapasztalta, hogy akárcsak a vargyasi, az újfalusi ember is "őzik". Itt csak egy kocsmát találtunk. A cégtábla felirata kedves: Újfalusi csárda. Egy idős, szalmakalapos személy szólított meg, egykori bányász, felismert. "Tanítványai voltunk újfalusiakként a vargyasi szénbányánál a szakmai iskolában – mondta –, bányanyugdíjasok vagyunk!"

Az újnak is van múltja
Amiért Újfalu a település neve, rejteget itt a föld régészeti és történelmi jellegű meglepetéseket is. Nemhiába nevezi a nép Őrhegynek a falu feletti magaslatot, ahol egyébként – és erre büszkék a helybeliek – megterem az árvalányhaj. Lakták a magyarok letelepülése előtt is ezt a völgyet, a zöldségeskerteknek a talaja itt-ott tele kerámiatöredékekkel, s tavaszi szántások idején ide járnak gyűjtögetni a székelyudvarhelyi múzeum régészei. A parókián ismerkedtünk meg Benedek József történelem szakos tanárral, aki ugyancsak jártasnak bizonyult a vidék múltjában. A lelkész gazdag monografikus anyagot helyez az asztalra, abból válogatunk, mazsolázunk olvasóink szá­mára. Kiderül, hogy bár fiatal a település, 1481-ben már említik írásos források. Ekkor épülhetett középkori temploma is, amelyet később eltüntettek a sorozatos átépítések, s bár akkor nem lehetett lencsevégre kapni, Lázár István püspök vizitációja idején oly részletesen leírta, hogy ahhoz már csak elképzelőerő kell, és rekonstruálni lehet. Örvendetes, hogy a régi templom kőele­meiből több is megmaradt.
Az 1992-es népszámláláskor 299 lelket jegyeztek fel itt. A falu a Székelyföld és a Szászföld (Királyföld) határán fekszik, Hargita megye legalsó, székelyek által lakott települése. A szájhagyomány szerint a környező falvakból származó telepesek alapították, akik a ma is létező Bodzás dűlőben telepedtek le. Egy vak öregember vezette őket, aki azt mondta, olyan helyen kellett leverniük kalibáik cölöpjeit, ahol megterem a gyalogbodza, mert ott jó megélhetést ad a termőföld. Ezért a régi időkben a szomszédos falvak lakói sokáig kalibásoknak csúfolták az újfalusiakat. Szép ez a hagyományra épülő monda, hiszen a gyalogbodzáról azt tartják, olyan, mint a cigány gyerek, mindenütt megél. Nos, a medréből gyakran kijáró Kis-Homoród iszapjával és hordalékával gazdagított talaj valóságos kincs. Szépek, tiszták, takarosak a zöldségeskertek, minden újfalusi asszony egy-egy kislexikon, nincsen olyan konyhaművészeti kérdés, amire felelni ne tudnának.
– Van egy amerikai testvérgyülekezetünk is a San Francisco közeli Berkleyben – mondta a tiszteletes –, amellyel igen gyümölcsöző a kapcsolat. Lényeges anyagi segítségben részesítették eklézsiánkat. Utóbb az ő segítségükkel vásároltunk egy régi lakást, amelyet közösségi házzá, szeretetotthonná alakítunk.
– Mi tényleg szomszédok vagyunk magukkal – mondta Benedek Dénes, a helybeli erdő-közbirtokosság elnöke. Ha valaki igen, akkor ő tudja a legjobban, hogy az újfalusi erdő kirúg a Felsőrákossal határos Írottkőig. 555 hektár közbirtokossági vagyonnal rendelkezik Újfalu, ez borítja a Rika északnyugati lejtőit. Csak a fele erdő, a többi legelő. A homoródújfalusiak egyik gondja, hogy jussuk egy része Brassó megye területén fekszik, s még máig sem kapták vissza. Kicsi falunak a kicsi gond is nagy – mondta az elnök. A kicsinek is örvend az újfalusi ember, mert minden közbirtokossági tag egy jogra 100 lejt és fél köbméter tűzifát kapott! A közbirtokossági legelőre a falu állatait hajtják ki, s kapnak érte területalapú támogatást is. A tejet, akárcsak az erdővidékiek egy része, a Barótról Brassóba költözött Olympos görög cégnél értékesítik. Mesélik, hogy ez most Közép-Európa legnagyobb tejfeldolgozó üzeme.
A községközpont, Oklánd polgármestere, Cseke Miklós újfalusi. Hozzá is bekopogtattunk, s rákérdeztünk a falu közművesítésére. Nyertes pályázati pénzből vezetékes ivóvizet kapott a település, amit már a lakóházakba is bevezettek. A régi, a téesz idején épített hálózatot megviselték a lepergett évtizedek. A kanalizálásra is készítettek közös tervezetet, amely Oklándot, a községközpontot, Újfalut és a szintén ide tartozó Homoródkará­csony­falvát is kiszolgálná. Megvalósítása azonban még a jövő zenéje. A polgármester elmondta, Újfalu a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cserépfaluval tart fenn, immár két éve hivatalosan is, testvértelepülési kapcsolatot. Kölcsönösen látogatják egymást a két település családjai, és ez így a legjobb, a legtartósabb kapcsolat.

Dobai István emléke
Ilkei tiszteletes meglepetéssel szolgált. Olyan unitárius anyakönyvet tett az asztalra, amelyben a lelkész-költő Dobai István aláírását láthattuk. Ő hívta fel figyelmünket Balázs Ferencről szóló két új forráskiadványra, s elmondta, hogy Do­bai vargyasi unitárius lelkészi szolgálata előtt Homoródúj­faluban szolgált. Abban az időben meglátogatta őt a beteg Balázs Ferenc, akinek bizonyára javára vált a kiváló tiszta homoródújfalusi levegő és a csend. Az utóbbi időben valóban két újabb forráskiadvány árnyalta a Balázs Ferencről eddig kialakult képet. Az egyik Balázs Ferencné (korábban Chris­tine Frederiksen, később Christine Morgan) Ala­baster Village (Alabástrom falu) címmel 1997-ben kiadott kétnyelvű emlékirata. A másik kiadvány: Csillaghoz kötöttük szekerünk, Balázs Ferenc levelei Christine Frederiksenhez, gondozta és az előszót írta Vallasek Júlia, Kolozsvár, 2002.
Christine dán származású apa és angol származású anya házasságából született Chicagóban 1903-ban. Balázs Ferenccel a berkleyi egyetemen ismerkedett meg. Az ifjúsági mozgalmak, a demokrácia aktivistájaként a kezdetektől csodálta és helyeselte Balázs Ferenc falufejlesztési terveit. A rövidesen szerelemmé, majd jegyességgé fejlődő kapcsolat arra ösztönözte, hogy erőt vegyen Kelet-Európától való idegenkedésén, s a nyugat-európai, amerikai és keleti utazásáról hazatérő Balázs Ferencet követte Er­délybe. 1929 januárjában érkezett Kolozs­várra. A gyógyulást kereső vőlegényét követte Homoródújfaluba, majd Székely­keresztúrra. 1930-ban költöztek a Torda melletti aranyosszéki unitárius faluba, Mészkőre, Balázs Ferenc szolgálati helyére. Itt kötöttek házasságot. 1931 őszén Christine Dániába utazott, megszülte gyermeküket, s 1932 decemberében tért vissza. 1935 novemberében Enikő kislányával újra Dániába utazott, ahol 1936 októberéig maradt. Ekkor a kislányt Kaliforniába küldi, ő pedig visszatér nagybeteg, haldokló férjéhez.
Dobai István (1899–1938) költői lelkületű, magas műveltségű lelkész, népművelő volt. Kolozsvárt az unitárius teológiával egy időben az egyetem bölcsészeti karára is járt. Messiásod című verseskötetével (Kolozsvár, 1922) tűnt fel. Meséi és versei gyakran jelentek meg a Cimbora oldalain. Balázs Ferenc társaságában tűnt fel Szent-Iványi Sándor és Jakab Géza szintén unitárius teológus társaságában a Tizenegyek úttörő irodalmi csoportosulás tagjaként. Az 1923-ban megjelenő Antológiában költőként mutatják be. Az interbellumban a román állam gyülekezetmegosztó politikai elnyomása a legnagyobb volt, az iskolákban bevezették a kötelező románnyelv-oktatást, a gyermekeket a felekezeti iskolákból átkényszerítették állami iskolákba, ő akkor féltve őrködött egyház és iskola felett. A román községi hatóságokkal sokszor szembeszállt az anyanyelv és a gyülekezési jog érvényesítéséért. Lelkészi munkája mellett költészete is jelentős. Tagja volt az erdélyi fiatalok által indított Tizenegyek Társaságának. Kiadott verseskötete mellett sok verse kéziratban maradt. Ebben az időben volt unitárius segédlelkész Nemes Dénes, ma nyugalmazott papként Bodokon él. A Tizenegyek-antológia hasonmás kiadása 2003-ban jelent meg a Krite­rion Könyv­kiadónál Cseke Péter szerkesztésében. Dobai Vargyason hunyt el alig 39 évesen. Síremléke a település temetőjében.