Óriási lehetőséget jelentenek a Románia rendelkezésére álló uniós források, a kezdeti bizonytalanság után pedig mintha az önkormányzatok pályázási kedve is kezdett volna megjönni az elmúlt időszakban, egyre-másra újabb projektekről hallani – az eredmények azonban egyelőre váratnak magukra. Nemrégiben adták át például A borvíz útja programban megépült ingatlanokat, ezek további sorsa, kihasználása azonban még igencsak kérdéses.
Vagy azért, mert az állások zárolása miatt nem lehet személyzetet alkalmazni, vagy az engedélyek kibocsátására kell még várni, de olyan helyzet is előállt, hogy nem a legmegfelelőbb helyre húzták fel az ingatlant, és éppen a víz hiányzik a gyógyfürdőből. Legtöbb esetben pedig nem is az önkormányzat okolható e visszásságokért, az európai pénzekből finanszírozott pályázatok kivitelezésébe ugyanis alig van beleszólásuk, azt sem dönthetik el, ki tervezze a létesítményt, sem azt, hogy ki építse, esetleg helyi cég végezze a munkát, ily módon is a közösség tagjai számára teremtve munkalehetőséget. Így aztán jönnek a bukaresti tervezők, a megyén, országon kívüli mamutvállalatok, jobb esetben csurrantanak kicsit a helyi cégeknek, és felveszik a pénz javát, mely után az adót sem helyben fizetik. Az önkormányzatok korlátolt hatáskörét pedig nem is kell különösképpen ecsetelnünk, a példák sora folytatható, hisz nem csak az uniós tervekre érvényesek ezek a megállapítások: a polgármesteri hivatal még arról sem dönthet, hogy például az intézményben dolgozó tisztségviselők mennyi fizetést kapnak.
Jogosan merül fel tehát a kérdés: milyen önkormányzatiság az, amelyben épp a legilletékesebb testületnek, a helyi tanácsnak szánják a legkisebb szerepet? És vajon nem inkább ennek megerősítésén kellene fáradoznunk mindannyiunknak, ki, ahol teheti – a helyi tanácsban, a megyei önkormányzatban, a parlamentben vagy a kormányban –, ahelyett, hogy pártos erőfitogtatásra pazarolnánk időt és energiát? Mert lehet táblákon hirdetni, hogy a polgármester akarata ellenére épült fel a baróti strand, mint tette azt nemrég Tamás Sándor megyeitanács-elnök – vagy lehetne a helyi közösség, annak választott vezetői megkérdezésével, bevonásával a közösség számára fontos problémák megoldásán dolgozni.
Például azon, hogy saját dolgainkról magunk dönthessünk. Nem pártérdekek mentén, nem állandó választási kampányt folytatva, hanem a közösségért, annak szolgálatában.