Bár csepp a tengerben az az elismerés, amivel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének háromszéki szervezete kitünteti évente óvónők, tanítók, tanárok húsz-huszonöt főnyi derék hadát, mégiscsak az odafigyelés olyan jele, amit minden pedagógusnak meg kellene élnie – összegezhető Péter Sándornak, a szervezet megyei elnökének tegnap elhangzott köszöntője az idei életműdíjak átadásának Sepsiszentgyörgyön szervezett ünnepségén.
A Kós Károly Szakközépiskola dísztermében tartott díjátadó Háromszék vármegye zászlójának bevonultatásával és a Szózattal kezdődött, a kitüntetett pedagógusokat köszöntő műsort a Benedek Elek Napközi Otthon óvodásai nyitották meg, majd fellépett a Plugor Sándor Művészeti Líceum Sipos Zoltán vezette Eufónia kórusa, Sebestyén-Lázár Enikő szopránénekes, említett iskola igazgatója és Szilágyi Zsolt magánénekes, zongorán kísérte Krecht Emese.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök ajándékkal érkezett az ünnepségre, két háromszéki vonatkozású kiadvánnyal lepve meg minden díjazottat, a pedagógusszövetség pedig oklevelet és a laudációkat tartalmazó díszes füzetet ajándékozott nekik.
Huszonnégy nyugdíjas, illetve még aktív pedagógus kapott életműdíjat. Az elhangzott méltatásokból kiderült, többen közülük a hatvanas-hetvenes években olyan művészeti csoportokat hoztak létre iskolájukban, amelyek máig is működnek, nekik köszönhető sportpályák létesítése, sportfelszerelések, hangszerek beszerzése, szertárak berendezése, a környezetvédelem meghonosítása egy-egy iskolában. Tették ezt abban az időben is, amikor nem volt szabad szombat, és később is, amikor a lehetőségek jobban kinyíltak, és magukkal hozták a még több feladatot.
Kozmán Lenke és házastársa, Kozmán Béla a hatvanas évek elején kezdte pályafutását, tizenhat, illetve tizenhárom éve nyugdíjasok, amit a málnási, illetve kézdivásárhelyi iskolákban hátrahagytak, az maradandó. Lapunknak az orosz–magyar szakos tanár elmondta, amikor egykori diákjaikkal találkoznak, és rajtuk keresztül látják munkájuk eredményét, nagyon jó érzéssel tölti el őket; felesége, aki szintén orosz–magyar szakos, arról beszélt: "milyen jólesik az embernek, hogy annyi ideje nyugdíjba mentünk, és most is gondolnak ránk, de nem csak itt, ebben a körben, hanem a volt tanítványaink is, akik még ma is meghívnak az osztálytalálkozókra".
Idén rendhagyó módon két különdíjat is kiosztott a pedagógusszervezet. Prezsmer Imola nyugalmazott óvodai szakfelügyelőt az óvónői közösség alakításában, irányításában játszott kimagasló szerepéért jutalmazta Korodi Hajnalka-díjjal, mely díj létesítése egyben elismerése a névadó munkájának, amit a háromszéki pedagógusközösség erősítéséért, a háromszéki oktatásért végzett. A díjat Korodi Hajnalka ikertestvére adta át családja anyagi hozzájárulásával együtt. Szabó Lajos plébános, kanonok az ifjúság szellemi, lelki erősítéséért, neveléséért kapta a kitüntetést.
Az ünnepség záróakkordjaként Matekovitsné Korodi Mária bemutatta Beszédes évek – ikersors tíz bekezdésben című könyvét, amelyben emléket állít ikertestvérének, a tavaly elhunyt Korodi Hajnalkának, végigvezetve közös, később Arad és Sepsiszentgyörgy távolságából is szorosan összefonódó életútjukat.
Életműdíjas pedagógusok
Boda Katalin, Dancs Árpád, Kozma Miklós, Manaszesz Zsuzsanna, Mihályfalvi Géza, Nemes Emil, Szécsi Anna, Szeibert József (Sepsiszentgyörgy), Balogh Irénke, Kozmán Béla, Kozmán Lenke, Vass Klára, Vetró András (Kézdivásárhely), Korodi Klára Terézia, Szombati Ibolya (Kovászna), György Emese Margit, József Gellért (Barót), Gazda Mariana (Barátos), Kelemen Antal (Réty), Kovács Elena (Kézdiszentlélek), Német Erzsébet (Magyarhermány), Ráduly József (Uzon), Rancz Vilma (Kézdiszentlélek), Sztolyka Ilona (Kökös).
