Ezúttal azonban egy belső ember, az RMDSZ egyik, igaz, most kissé háttérbe szorított, de élvonalbeli politikusa, Eckstein-Kovács Péter állt elő azzal, hogy ilyen előnyös helyzetben eddig soha nem volt a szövetség, s nem is nagyon valószínű, hogy ez újra megadatik majd, most kellene tehát ütni a vasat, kiharcolni, kizsarolni a magyarság számára is kedvező regionális átszervezést. Megfogalmazása szerint "most szegezheti a pisztolyt a DLP halántékának", az RMDSZ-nek most vannak "érvei, szavazatai, hatalma". Mindezt a román politikai életben ugyancsak jártas Eckstein mondotta, aki nemcsak szenátorként, miniszterként tevékenykedett az elmúlt húsz esztendőben, de államelnöki tanácsadóként is, jól kiismeri magát a bukaresti politizálás bugyraiban, látja a nagyobbik kormánypárt gyengeségeit, bepillanthatott szándékaik, taktikai lépéseik mögé. Tehát nem egy naiv kívülálló, aki feltűnési vágyból osztja az észt.
S valóban, akkor az RMDSZ jelenlegi vezérkara miért nem tart időszerűnek semmilyen határozott lépést a regionális átszervezés, az autonómia felé? Miért választják újra és újra a halogatást?
Sokan, sokszor megfogalmazták már, hogy az önrendelkezés kérdésében az RMDSZ kétszínű politizálást folytat. A szép szavakkal autonómiázó tanácselnököknek tulajdonképpen egyáltalán nem fűlik a foguk az egységes Székelyföldhöz, hisz évekre, több mandátumra bebiztosított bársonyszéküket kellene feláldozniuk. Egy erős, önálló Székelyföld számára nem lenne már akkora tétje a román fővárostól kicsikart, azaz visszakért adófizetői pénzeknek, mindannak, amit ma az RMDSZ saját eredményeiként próbál eladni. A szövetség jelenlegi döntéshozói közül sokaknak csorbulna hatalma, befolyása, virágzó vállalkozásaik, holdudvaruk cégei lennének kénytelenek lemondani jelentős állami pénzekről. A korrupt Románia zavaros vizeiben jobban lehet halászni, könnyebben horogra akad, és jóval nagyobb a zsákmány.
Úgy tűnik, éppen az történik, ami ellen RMDSZ-es politikusok (is) tiltakoztak: néhány kilométer aszfaltért (no meg néhányak gazdagodásáért) feladják a magyarság követeléseit, aprópénzre váltván megmaradásunkat szavatoló döntéseket. Soraikban is fel-feltűnnek követeléseink horizonttágítói, ám a döntéshozók legyintenek, pillanatnyilag csak ennyi megvalósítható. Ennyire futná csupán? Hiszen arról volt szó, többet akarunk!