Nagyszünet volt éppen. Az iskolások a tűző napon melegedtek, s így igazítottak útba osztályuk felé. Az osztályban Csősz Anna tanítónő fogadott.
– Óvónőként kezdtem itt – mondja –, aztán négy év után átváltottam az iskolára, ez már az ötödik tanévem. Elégtétellel nyugtázom a tényt, nem töltöttem hiába ezt az öt évet, hiszen azt a rendszert, amit magamnak kidolgoztam, siker koronázta, a mai tanulóink csodálatosan olvasnak, számolnak. Egyébként ebben a tanévben hat gyerek jár iskolánkba, egy elsős, két másodikos és három negyedikes... Tudom, mindenekelőtt a testnevelés érdekli. Nos, én tanítom. Minden órára alaposan felkészülök, mint minden játékra is. Túl a tervben előírtakon igyekszem igazodni környezetünkhöz és sporteszközeinkhez. Hogy milyen a felszereltségünk? Van egy-két gyengébb minőségű labdánk, öt ugrókötelünk, hat babzsákunk (ezeket használjuk az egyenes testtartás gyakorlásánál). Ilyen szép időben, mint amilyen a mai, kint, a tágas udvaron sportolunk, télen, rossz időben bent, a teremben. Van ugyanis egy tiszta, szép, nagy termünk, mely egyben díszterem és tornaterem is. Volt, amikor hátrányos helyzetű gyerekkel is kellett foglalkoznom, sok-sok speciális gyakorlatot iktatva a programba, ma szerencsére ilyen nincs, csak sok mozgásos testnevelési óra van. Drámapedagógiát végeztem Budapesten, s ott megtanultam, hogy nemcsak a hátrányos helyzetűek, de az egészséges gyerekek nevelésénél is erősen fontos szerepet játszik a mozgás, főleg kisiskolás korban. Így aztán érthető, ha azt mondom, hogy az én tanításom alapja a játék. Ha érdekli a lapot, olvasóit szívesen elmondom, hogy testnevelési órán mivel is foglalkoztunk és foglalkozunk az első félévben. És akkor mondom is:
– szervezési képesség fejlesztése egysoros és kétsoros alakzatokban, testfordulásokkal
– harmonikus fizikai fejlődés céljából az alapállások, a testrészek speciális mozgatása, a légzés fázisainak gyakorlása
– motorikus adottságok fejlesztése ügyes­ségi játékokkal, izomfejlesztő és állóképességet erősítő gyakorlatokkal
– motorikus alapképességek – mint a járás, futás, dobás, fogás... – fejlesztése
– alkalmazási képességek fejlesztése egyen­súlygyakorlatokkal, kúszás, mászás, húzószkodás, emelés...
– alapképességek fejlesztése talajtornával – mérlegállás, félspárga, gurulások, híd...
És akkor még nem szóltam a sok-sok játékról, mint a fogócskák, körjátékok, labdajátékok és így tovább. Bő, nagyon bő a válasz­ték. A gyerekek pedig szeretnek nemcsak jól olvasni, számolni, de játszani, mozogni is. Úgy érzem, a testnevelés terén sem maradtam adós a gyerekekkel és önmagammal szemben sem. Bár ilyen létszámmal, ilyen kormeg­osztással nehéz, nagyon nehéz testnevelést tanítani, ráadásul úgy, hogy az előttünk álló feladatot hiánytalanul teljesítsük.
Az óvodások már túljutottak a tízóraizáson, s szívesen vállalták a játékot az udvaron, bár a kerítés mellett látni egy játékteret is, de arról most lemondtak.
– Tizenkét óvodást jegyez a névsor, ma tizenegyen vannak jelen – mondja Huszár Tünde Imola óvónő, aki immár tíz éve, hogy itt tanít.
Közben elindulunk az osztály felé, hiszen lejárt a szünet, és kezdődnie kell a kötött tevékenységnek, most éppen a festésnek, színezésnek. Miután a gyerekek munkához látnak, beszélgetésbe kezdünk.
– Minden reggel – így az óvónő – beszélgetéssel kezdünk, aztán a gyerekek elfog­lalják a három játéksarkot – építő-, baba- és művészeti sarok. Egy kiadós játék után kezdődik az első kötött tevékenység, nyelv­tanulás, számolás, majd következik a tízóraizás, aztán a szünet sok mozgással, játékkal színezve. A szünet után jön a második kötött tevékenység, majd újra a játék a három sarokban. Egyébként együtt az iskolásokkal megtartunk minden ünnepet, most a mikulás jön, utána pedig a karácsony, melyet vásárral kötünk egybe, az itt begyűlt pénzt közcélok­ra használjuk, Csősz Anna tanító néni minden bizonnyal mondta már, hogy ilyen bevételből vettük a számítógépet, a másolót... Be­kapcsolódunk aktívan a vallási ünnepekbe is. És bevonjuk rendezvényeinkbe a szülőket is. Az óvoda játékkészlete? Adott minden, amire szükségünk van, s ha közben új ötletünk támad, hozzá magunk készítjük el a játékot, s ha netán a szükség túlnövi képességeinket, a rétyi iskolához fordulunk segítségért. Eddig mindent megoldottak... Ter­vem, álmom? Egyszerű, maradéktalanul teljesítsem hivatásomat, és úgy, hogy mindenki elégedett legyen munkámmal, annak eredményével. Ez is, az is a gyerekekhez kötődik. Jó látni a gyerekek mosolygós arcát, csillogó szemüket, hallani szépen csengő szavukat. Ezek mind azt sugallják, hogy szeretnek óvodába járni, szeretik azt, amit itt játszanak, tanulnak.