Egyed Péter filozófus – aki az áldatlan nyolcvanas években a Kri­terion Kiadónál a néhai Domokos Géza közeli munkatársa volt – a Székelyföld folyóirat decemberi számában megjelenő esszéjéből olvasott fel figyelemre méltó rész­leteket, megvilágítandó az életút kényes kérdéseit. Az elemző esszé, amint címe is beígéri, a művelődéspolitikusról és az országos politikusról szól, érdekes adalékokkal járulva hozzá az ün­nepelt szel­lemi portréjához. Az írópolitikus fia, Domokos Péter jelentette be az egye­sület megalakulását. Kijelen­tette, hogy "A Do­mo­kos Géza Egyesület vállalt célkitűzése elsősorban a névadó szellemi hagyatékának, értékrendszeré­nek és elveinek ismer­tetése, fejlesztése, illetve ápolása, a kulturális és humanista értékek ösztönzése, a művelődési sokszínűség, a nemzeti önazo­nosság megőrzése és ápolása mellett a nem­zetiségek, nemzetek közötti párbeszéd, a különböző kultúrák párbeszédének, egymás gazdagításának, kölcsönhatásának támogatása és bátorí­tása. Kie­melt szerepet tulajdonít az egyesület a te­hetséges fiataloknak..." Mindezen nemes célkitűzések­hez csak gratulálni lehet. Egy­előre konkrét programokról, arról, hogy a valóban a Név­adó szellemiségéhez méltó elképzeléseket, programokat az egyesület hogyan, milyen formában szeretné megvalósítani, nem esett szó. De ami késik, vélhetőleg nem múlik.