Kilencvenéves a Magyar Férfidalárda, 7.

2011. november 30., szerda, Magazin

1989 decemberében "ránk tört" a demokrácia. Hogy kinek mit hozott, nem az én tisztem itt most taglalni. Kórusunk történetében valóban elérkeztünk a szabadsághoz.

Nincs semmiféle korlátozás, ott és azt énekelünk, ahol éppen akarunk, amit éppen jónak látunk. Megszűnt a cenzúra, a kötelező énekszám, a kötelező nyelv, nincs különbség világi és egyházi dal között. Fi­gyelemre méltó, hogy kórusaink java része ma az egyházak égisze alatt működik.
Megnyíltak a határok. Szép magyar dalainkat elvihetjük a határokon túl is, bebizonyítva, hogy 70 év alatt sem felejtettünk el magyarul énekelni.
Egyik legfontosabb esemény minden évben március 15. megünneplése. Kórusunk minden alkalommal a helyén volt, mi több, mi koszorúzzuk meg mindig Kossuth Lajos mellszobrát a városi művelődési ház előtt. Ápoljuk az ökuméniát, kapcsolatot tartunk minden felekezettel, részt veszünk imaheteken, évfordulós ünnepségeken. Baráti kapcsolat fűz számos testvérkórushoz: Sepsi­bodok, Barót, Nagyajta, Gyergyószent­mik­lós, Székelyudvarhely, Nyárádszereda, Uzon (Rozmaring Női Kórus). Legközelebbi testvérünk a Cantus Firmus Vegyes Kar, hiszen annak férfiszólamaiban több kórustagunk is énekel. Utóbbi időben nagyobb rendezvényeinket is mindig együtt tartjuk.
Élénk cserekapcsolatot építettünk ki kezdetben a Padragkúti Bányász Férfikarral és annak kiváló karnagyával, Magyar Jánossal, aki egyben fő szervezője volt magyarországi vendégszerepléseinknek. Ugyancsak szoros szálak fűznek a Mezőkeresztesi Férfikarhoz és Citerazenekarhoz. Ezenkívül még kapcsolatban álltunk a Péceli Férfikarral, a Kőbá­nyai Magyar Kábelművek Férfikórusával, a Füleki Férfikarral és másokkal. 1996-ban meghívtak a Pécsi Bordal Világfesztiválra.
A külföldi utak alkalmával nemcsak elvittük dalainkat a határon túl, hanem igen meleg családi-baráti kapcsolatok is születtek. Volt alkalmunk megismerni a Hazát, amelyről annak idején leszakítottak, annak gyönyörű építészeti, kulturális műemlékeit, nevezetességeit, gyönyörű tájait. Mi, székelyek annyival magyarabbak lettünk. Ők is előszeretettel látogatnak ide, hiszen nekik a Székelyföld (amely hivatalosan nem létezik!) egy mesebeli világ páratlan szépségű tájaival és vendégszerető, szép magyar nyelvet beszélő népével. Péchi Blanka, nagy nyelvápolónk szavai jutnak eszembe: "A legszebb magyar nyelvet Háromszéken beszélik!"
1995-ben ismét tagjává váltunk a Romániai Magyar Dalosszövetségnek, amely részéről számos elismerést kaptunk szerepléseinkért, munkánkért. 1997-ben igényes zsűri előtt nyertük el az Arany Fokozatot. László Attila karnagyunk több országos elismerést, kitüntetést, oklevelet vallhat magáénak, jövőben negyven éve lesz, hogy a kórust vezeti.
Műsorpolitikánkban volt gondunk arra, hogy megemlékezzünk a zene nagyjairól, Beethovenről, Schubertről, Brahmsról, Er­kelről, Bartókról, Kodályról, de előszeretettel énekeljük Bárdos Lajos, Gárdonyi Zsolt, Birtalan József, Jagamas János, Karai József, Csíki Boldizsár és mások népdalfeldolgozásait, valamint tehetséges karnagyunk, László Attila szerzeményeit, kórusfeldolgozásait. Magyar történelmünk, irodalmunk nagy egyéniségei emlékének is áldozunk. Petőfi Sándor, Kőrösi Csoma Sándor, Dózsa György, Gábor Áron és mások is belefoglaltattak repertoárunkba. Jelen voltunk minden emlékszobor-, kopjafaavatásánál, huszártoborzón, idén nyáron az 550 tagú városi dalárdában is énekeltünk. A Vártemplomnál külön kopjafa őrzi elhunyt dalosaink emlékét, minden október 1-jén ott rójuk le tiszteletünket előttük.
Dalárdánk részletes történetét sok száz fényképpel CD-n és könyvben is megjelentettük.
Végezetül meg kell említenünk, hogy az utóbbi időben kórusunk megerősödött, fiatalabb, jó hangú utánpótlással gyarapodott, ma már a létszám eléri a harmincat. Az új tagok beszervezésében és általában a szervezőmunkában fontos szerepe volt Fazakas Géza elnöknek, aki határozott, dinamikus modorával sokat mozdított előre munkánkban. László Attila karnagy töretlen munkakedvvel, kitartással, szigorú fegyelemmel viszi tovább dalos hagyományainkat.
Köszönet illeti ezúttal a Belvárosi Re­formátus Egyházat is, hiszen az utóbbi évek minden ünnepségét ebben a templomban rendezhettük meg, mivel a városi művelődési házban nincs nagyobb ünnepségekre alkalmas terem. Reméljük, a századik évfordulót már korszerű, sok száz férőhelyes saját előadóteremben tudjuk megünnepelni!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2011-11-30: Sport - :

Sport

Bajnoki ezüst és bronz
Az elmúlt hét végén Resicabányán rendezték meg a 10–11 éves gyerekek országos úszóbajnokságát, ahonnan két éremmel tértek haza a sepsiszentgyörgyi sportolók.
2011-11-30: Magazin - :

Nagy Réka ­hetvenéves

Nagy Réka, Sepsiszentgyörgy város szülötte idén november 19-én töltötte 70. életévét. A művésznő, aki egyébként a Sepsiszentgyörgyi Megyei Sürgősségi Kórház névadója, dr. Fogolyán Kristóf unokája, a marosvásárhelyi színiakadémia elvégzése után, 1963-ban került a kolozsvári társulathoz, ahol tizenkét éven át, 1975-ig, Budapestre való távozásáig mintegy 32 szerepet alakított nagy sikerrel.