Százhúsz évvel ezelőtt született Lécfalván. Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Debrecenben folytatta tanulmányait.
A Budapesti Zeneakadémián végzett magántanulóként. Jogász, zenei szaktekintély, újságíró és közéleti személyiség, a székely kisebbségi ügyek tevékeny harcosaként élt Sepsiszentgyörgyön. Az impériumváltozás előtt a városban szolgabíró volt, a Magyar Párt háromszéki tagozatának főtitkára, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányának tagja, a Székely Mikó Kollégium elöljárója és jogtanácsosa. Álomország és A fonóban szól a nóta című székely témájú daljátéka sikert aratott, és külön kötetben jelent meg 1932-ben. Frühling im Kriege című hegedűfantáziáját Lipcsében adták ki (1916). Népzene-kutatói munkája révén kapcsolatba került Kodállyal és Bartókkal. 1927-ben megszervezte Bartók sepsiszentgyörgyi hangversenyét, és a zeneszerzőt sepsiszentgyörgyi lakásában vendégül látta. Előadóművészként világhírű zeneszerzők műveit népszerűsítette. 1920–22 között a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép című lap felelős szerkesztője. Felesége Beczásy Aranka volt. 1944. szeptember 9-én, mert személygépkocsiját nem volt hajlandó átadni, a Gyergyószentmiklósra bevonuló orosz katonák lelőtték. Sírja ismeretlen. Gróf Mikó Imre utcai lakását emléktáblával jelölték meg. Születésének 120. évfordulója alkalmából a Kovászna Megyei Művelődési Központ ünnepi operett-előadást szervezett szülőfalujában. Emlékét Lécfalván és Kézdivásárhelyen élő unokaöccse és unokahúga őrzi. Méltónak találjuk Sepsiszentgyörgy posztumusz díszpolgári címére.
