Szabó T. Anna (Kolozsvár, 1972) 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra, Szombathelyre. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar—angol szakán szerzett tanári és előadói diplomát. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi- és havilapban rendszeresen közöl verseket, esszéket, rövidprózát, műfordításokat.
Alvó arcok
Arcod először zárt, meleg, kerek.
Még úgy lebeghetsz álmaid felett,
mint könnyű lomb közt a madártojás.
Aztán, akár a szívós, fiatal fa:
hegek, redők és karcolások rajta,
a gyökered már hűvös földbe ás.
Később, akár a folyóban a szikla,
egyre mélyebbre süllyedsz álmaidba,
a sodrásban már nem tudod, ki vagy.
Végül az arcod, mint a víz a fagyban:
rázáródik minden vonása lassan —
a jég beáll, a lélegzet kihagy.
