A három éve heti rendszerességgel működő játszóházba édesanyák meg nagyobb, egészséges testvérek is járnak, és a játékos, szakszerű fejlesztés eredménye már látható, érezhető, sőt, mérhető is, eleven cáfolatául a lemondóknak és hitetlenkedőknek. Valádi Enikő nyugdíjas zenetanárnő megtanulta, és helyzetre szabta a külföldön már bevált színeskotta-módszert, és lassan-lassan, sok pedagógiai furfang és innen-onnan kapott-szedett eszköz bevetésével elérte, hogy a látszólag önfeledten szórakozó sérült gyermekek – tanulnak. Zenehallgatás, ritmusjátékok, ének, mondóka, vonatozás, tánc – ebből áll egy-egy foglalkozás, mindig változó arányban, ahogy a hangulat kívánja.
"Egy elszánt szülő keresett meg a Philadelphia Pro Support Family egyesület részéről – meséli –, hogy valami zeneterápiát szeretne a gyermekének. Fogalmam sem volt, mit lehet tenni, de nekifogtunk, és ma már kétszer annyi ideig muzsikálunk egy-egy alkalommal, mint eleinte. Paszjár Marianna kolléganő segítségével dolgozunk, a Manócska csoport legfiatalabb tagja karonülő – hét hónapos –, a legnagyobb hétéves" – magyarázta. Van, aki itt ismerkedett meg a színekkel is, és van, akinél az is eredmény, hogy már nem akar megfutamodni. Sok egyébbel is foglalkoznak, lovagolni, úszni, kirándulni is járnak, kézművestáborba és mesedélutánokra, hiszen ők is gyermekek – csak kicsit mások. Hát ez egy másféle előadás lesz, december 3-án 11 órától – mondta Valádi Enikő.