Az őszi rajt előestéjén még úgy tűnt, tizenhat csapatos lesz a mezőny, aztán az utolsó pillanatban a Sepsiszentgyörgyi ISK visszalépett. Minden bizonnyal azért, mert rájöttek a szentgyörgyi futballtudorok arra, hogy jobb, ha egy klubba tömörülve jobban tudják érvényesíteni a város még megmaradt futballerőit. Helyesen tették.
(Ezt már csak zárójelben jegyezzük meg: így kellett volna cselekednie Kovásznának is. Különösen, hogy kisebb város, és sportiskolája sincs, na meg labdarúgóéletében kényszerszünet is volt...) Aztán alighogy beindult a pontvadászat, hat forduló után Kökös visszalépett. Maradt tehát tizennégy csapat. Köztük négy a megye három legjelentősebb városából – Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna –, hogy ily módon is kifejezésre juttassák azt a véleményt, mely szerint a megye történetében még nem volt soha ilyen erős a második vonal (korábban MB I. – amikor az első vonalat C-osztálynak nevezték –, MB II., ma V. liga). Nem osztjuk ezt a véleményt, de meghallgattuk. Az tagadhatatlan tény, hogy a három város labdarúgósportját képviselők erősségei az V. ligának, de viszont azt is el kell könyvelnünk, a falvakat képviselő együttesek jó része az egykori MB III. szintjén futballozik, egyrészt, mert fogyóban az ifjúsága, másrészt behatárolt az anyagi háttere, s nem engedheti meg a játékosbehozatalt.
Az őszi idényt kétségtelenül a Szentgyörgyi OSK uralta. Az egyetlen csapat, mely megőrizte veretlenségét. Melléje a Kézdivásárhelyi SC tudott felnőni, de annyira nem, hogy veszélyeztesse elsőségét. Jó benyomást keltett a Kovásznai Dolores is otthoni százszázalékos teljesítményével, idegenben viszont már nem bizonyult olyan jónak. Kovászna második csapata, az SE (Sportegyesület) csak azt tudta bizonyítani, hogy tényleg nem volt jó feldarabolni a város labdarúgását. A falusi együttesek közül hármat emelnénk ki – a Kilyéni Oltot, az Árkosi SE-t és a Nagybaconi Súgót –, a negyedik a Kommandói Fenyő lenne, de ez csak hazai pályán tudott igazán figyelemre méltóan teljesíteni, megőrizvén veretlenségét. És akkor következzék előbb a hazai pálya mérlege, majd a kiszállásoké, vagy ha így jobb, az idegenben játszott mérkőzéseké.
A hazai mérleg:
1. Sepsi OSK 7 0 0 32–5 21
2. Dolores 6 0 0 41–1 18
3. Kilyén 5 2 0 22–8 17
4. Nagyajta 5 1 1 12–6 16
5. Nagybacon 5 0 1 24–7 15
6. Kovászna 5 0 2 17–9 15
7. Árkos 5 0 1 12–4 15
8. Kézdi SC 4 2 1 18–7 14
9. Kommandó 4 2 0 14–5 14
10. Nemere 4 0 2 18–9 12
11. Réty 2 3 2 16–14 9
12. Dálnok 2 2 2 13–14 8
13. Torja 2 0 4 7–7 6
14. Hidvég 0 2 5 6–16 2
A kinti mérleg:
1. Kézdi SC 5 1 0 12–5 16
2. Sepsi OSK 4 2 0 20–5 14
3. Dolores 3 1 3 17–13 10
4. Kilyén 2 1 3 4–4 7
5. Árkos 2 1 4 6–11 7
6. Kommandó 2 0 5 8–19 6
7. Nagybacon 1 2 4 10–19 5
8. Hidvég 1 1 4 4–17 4
9. Torja 0 3 4 8–26 3
10. Kovászna 1 0 5 4–23 3
11. Réty 0 1 5 7–25 1
12. Nemere 0 1 6 4–23 1
13. Nagyajta 0 0 6 4–19 0
14. Dálnok 0 0 7 4–43 0
A fenti két rangsorból áll össze az őszi végeredmény, mely kiegészítve az angol táblázat (a hazai pályán veszített és az idegenben szerzett pontok közötti különbség) pontjaival, tükrözi igazából az erőviszonyokat. Ebbe a "tükrözésbe" nincs beszámítva a kulisszák mögötti sportszerűtlen játék (a játékvezetők megfélemlítése, megvesztegetése, a bundázás...), a Nyugat-Európában tett munkavállalás okozatai... A végeredmény a bírói lapokon feltüntetett, a szövetség által hitelesített eredményekre alapoz.
Őszi bajnok tehát a Sepsiszentgyörgyi OSK, két dobogós társa, sorrendben a Kézdivásárhelyi SC és a Kovásznai Dolores, sereghajtó pedig a Hidvégi SE. És akkor jöjjön az őszi rangsor, utolsó oszlopában az angol táblázat pontjai.
1. Sepsi OSK 11 2 0 52–10 35 +14
2. Kézdi SC 9 3 1 30–12 30 +9
3. Dolores 9 1 3 58–14 28 +11
4. Kilyén 7 3 3 26–12 24 +3
5. Árkos 7 1 5 18–15 22 +4
6. Nagybacon 6 2 5 34–26 20 +2
7. Kommandó 6 2 5 22–24 20 +2
8. Kovászna 6 0 7 21–32 18 -3
9. Nagyajta 5 1 7 16–25 16 -5
10. Nemere 4 1 8 22–32 13 -5
11. Réty 2 4 7 23–39 10 -13
12. Torja 2 3 8 15–33 9 -9
13. Dálnok 2 2 9 17–57 8 -10
14. Hidvég 1 3 9 10–33 6 -15
Az őszi idény "gólkirálya" Kurtuly (Sepsi OSK) 19 góllal, őt követi a legeredményesebb játékosok rangsorában Zsidó (Dolores) 17, Molnár O. (Nagybacon) 10 góllal.
Egy mérkőzésen a nagybaconi Szakátsnak sikerült 5 gólt lőnie, őt követi Zsidó 4 góllal, 3–3 gólt lőtt: Butnaru (Nemere), Postolică (Kézdi SC), Miron (Dolores), Benedek (Nagyajta), Molnár O. (Nagybacon), Kurtuly és Zsidó (ő kétszer is).
A bajnokság gólokban leggazdagabb mérkőzése: Dolores–Dálnok 17–0, ez egyébként bajnoki csúcs.
Befejezésül még annyit: ebben a ligában nincs kiesés. Az egyetlen tét: a feljutás. Arra pedig a végső rangsor első két helyezettje szerez jogot. Jó pihenést, majd jó munkát a téli alapozás és felkészülés idején.(áros)
