Adventet, a karácsonyt megelőző böjti időt Galliában vezették be, majd a VI. században Róma átvette, és szertartásos időszak lett belőle. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az advent vasárnapjainak számát, ezt a későbbiekben a protestáns felekezetek is átvették.
Az ikerfaluban
Szentivánlaborfalván négy történelmi egyház, három magyar és egy román osztozik az adventi várakozásban: legnépesebb a római katolikus és a görögkeleti felekezet Szentivánban, a református és az unitárius pedig Laborfalván.
T. Nagy László Eörs: Nálunk hétfőn, szerdán és pénteken reggel 6 órakor ro­rátéra hívogatja a harang a híveimet. Gyertya­gyújtási ünnepséget tartunk, mindvégig égnek a gyertyák az adventi koszorún.
T. Bartos Károly: Bűnbánati időszakba léptünk, ünnep előtti bűnbánati, majd nagyheti istentiszteletre hívunk mindenkit a református imaházba. Égni fog a gyertya az adventi koszorún.
T. Pap Mária: Lélekben az unitáriusok ebben az időpontban készülnek az ünnepre. Az adventi istentiszteletek után kincskeresőt tartunk a gyermekeknek, az ökumenikus nőszövetség szerény ajándékcsomagokat készít, meglátogatják a falu öregjeit.
Pozna Pop David: Lelki előkészületre buzdítjuk szerény számú híveinket már Szent Mik­lós napján. Nagyhét végén meghirdetjük az ünnepi karácsonyi nagy szertartást.
Az adventre utaló helyi eseményeket kerestük a falu mindennapi életében. Mit sem ér a közelgő ünnep, ha minden ember lelkébe nem költözik be az ünnepvárás hangulata. Az erre való szép indítékot már Uzonban, a Tatrangi Sándor-iskolaközpont tanári szobájában megtaláltuk: külön ünnepi faliújság hirdette az adventi jókívánságokat, adventi kosárban kereste-kutatta minden pedagógus, van-e számára valakitől adventi üzenet. A laborfalvi Berde Mózsa-iskolát valódi adventi hangulat árasztotta el. Az osztálytermek ajtóit szebbnél szebb koszorúk ékítették, az óvodások népes csoportjának Kiss Tímea óvó néni adventhez kapcsolódó rajzolni valót adott.
– Ha az ünnep elérkezik az életedben, ünnepelj egészen. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás... – mondta el kedvenc ünnepi Márai-idézetét Szabó Margit központi iskolaigazgató, majd így folytatta: az iskola és óvoda pedagógusai megkezdték a készülődést. A szentivánlaborfalvi gyermekek a szülőkkel közösen készítik el a szeretteiknek szánt ajándékokat. Minden közösség maga alakítja sorsát, jövőjét, valószínűleg a szentivánlaborfalvi szülők is képesek lesznek kezelni a tanügyi törvény hozta változásokat. Amennyiben a gyermeklétszám nem módosul, továbbra is működni fog ott a két párhuzamos elemi osztály. Jövő évtől, terv szerint, az előkészítő osztály az első osztállyal tanulna együtt, a II., III., IV. osztály a másik közösséget alkotná, az óvoda pedig továbbra is egy csoportban működne. Felújították a csempekályhákat, karácsony ünnepére megújul a tornaterem is. Az anyagi feltételek biztosítottak, tüzelőben nem szenvednek hiányt.
A folyosón az intézmény fénykorából ránk maradt tablóképeket nézegettük, az iskola egykori jeles tanárait láttuk: néhai Szalad Árpád, Kelemen Árpád, a Széplaki házaspár, Győrbiró Pista bácsi, Nagy Sándor református tiszteletes, Molnár Ferenc és mások, akikre tisztelettel és kegyelettel emlékeznek a település lakói. Többen emlegették a Kóródi lányokat is, néhai Kóródi Hajnikát. Arról már majd­nem senki nem tudott, hogy Mate­kovicsné Kóródi Mária ebben az évben megjelent kis könyvé­ben szülőfalujukban töltött gyermek- és fiatalkoruk emlékeit idézi fel. "Szentestén kántálók jöttek, s az ablak alatt szebbnél szebb énekeket, rigmusokat zengtek. De nagyon sok szép hagyományt őrzött az iparosok vagy pedagógusok bálja, a tűzoltók majálisa, a szüreti és farsangi mulatság, a nőegylet kulturális találkozója... Egész életünket végigkísérte hitbeli kötődésünk egyházunkhoz. 1960-ban voltunk első áldozók, majd 1969-ben Márton Áron püspök úr bérmált meg bennünket. Jelenléte Szent­iván­laborfalván akkor is eseményszámba ment, szerénységével és kisugárzásával közelsége mindenkinek életre szóló esemény volt." (Beszédes évek. Ikersors tíz bekezdésben, Arad, 2011)
Szentivánlaborfalva valóban gazdag közművelődési múltra tekint vissza. Látogatásunk előtti hét végén is műsoros estet tartottak. Meghívták a csernátoni Pántlika együttes ifjúsági és felnőtt tánccsoportját, és fellépett a szórakoztatás nagy mestere, Niculy Ödön is, majd a helybeli Székely István Dalkör. A műsort táncmulatság követte. Az örömbe üröm is keveredett, mert "az érdektelenség és a közöny miatt a bevétel nem ütötte a kiadást, s ráadásul pont annak a csapatnak kellett teremdíjat fizetnie, mely évekkel ezelőtt önerőből tatarozta, javítgatta, szépítette a kultúrotthont!"

Egyszemélyes elektronikus labor
Úgy éreztük, adventben a hétköznapi dolgok is ünnepibbnek tetszenek. Pa­kucs Tamás, a községi önkormányzat fiatal tanácstagja mesélte, hogy amíg mi otthonában kerestük, társaival az új ravatalozóban a villanyvezetékeket földelték. Öt közkutat takaríttattak ki, s az is öröm a helybeli embernek, hogy hidat építettek önerőből a Labor völgyére, így nem kell akkorát kerülnie annak, akinek földjére, a Kényszer nevű dűlőbe kell eljutnia. Apró örömökből ványolódik össze Laborfalván is az élet.
– Legyen akár karácsonyi vagy éppen újévi hír a szentivániak számára – mondta dr. Ráduly István uzoni polgármester –, hogy több millió értékű pályázatot nyertünk, így valóban reménykedhetünk, hogy 2012-ben vezetékes ivóvizet és szennyvízhálózatot építhetünk a falunak. A derítőállomás számára már megvásároltuk a területet. Hamarosan, karácsony és újév tiszteletére fényben úszik majd a település, hadd lássák a nemzetközi úton haladók, hogy a pénzügyi nehézségek súlya alatt is él ez a falu.
Örömmel újságolják, hogy új, fiatal református lelkész jött a szentivánlaborfalvi kálvinista társegyházközségbe. Tiszteletes Bartos Károly felmenői háromszéki származásúak, ez év októberétől ő pásztorolja a 159 lelket számláló, a komollói anyaegyházhoz tartozó közösséget. Jelentős esemény ez abban a faluban, ahol hosszú évek óta nemcsak szóban, hanem a valóságban is munkál az ökumenizmus szelleme. Bartos tiszteletes elképzelésekkel, tervekkel köszöntött be.
– Még csak most ismerkedem a híveimmel, a lelkészkollégákkal és a faluval – mondta. – Volna egy olyan elképzelésem, hogy a már működő helyi ökumenikus nőszövetségre és az önszerveződő módon összeálló Szentivánlaborfalvi Ifjak Ala­kula­tára építve gyarapítsuk majd mindazt a szépet és jót, ami ezt a faluközösséget szolgálja.
Azt mondták nekünk a laborfalvi férfiak: "Írjanak többet rólunk, maradjon meg valami írásban is arról, miképpen éltünk mi ezekben a nehéz években." Merőben más azonban mindennapi életünknek az a sajátos rögzítési módja, ami itt, Szentiván­labor­falván, az unitárius parókia egyik szobájában, Márkó László magyar és néprajz szakos tanár egyszemélyes laboratóriumában készül, aki széles e vidéken kiváló mestere a fotózásnak és a videózásnak. Elég rálépni Már­kó Laci blogjára, s gazdag tárházában időrendbe szedve megtaláljuk Há­rom­szék és térsége vonzáskörének vallási és polgári töltetű közművelődési ese­ményeit.
– Indíttatásom Kányádi Sándortól való, aki azt tartotta, hogy érdemes feltenni mindent a világhálóra, mert "az a miénk, amit felmutatunk magunkról"! – mondta. – A közvetlen környék a célpontom, a helyi egyházak élete, s persze szülőföldem, az erdővidéki Olasztelek értékeinek rögzítése. Fotóim, videóim, úgy gondolom, majdan a Kriza János Néprajzi Társaság tékájában lelhetnének otthonra.

Lehel kürtje
Lehel kürtje jelképesen köszönthetné adventben, de újesztendő virradatán a valóságban is a következő esztendőt itt, a Fekete­ügy menti ikerfaluban. Igen, csak jelképesen, de ha igény lenne rá, akár meg is fújhatná az ökörszarvból faragott, díszített kürtöt annak készítője. Nem ámítás, mert Fazakas Sándor ezermester sokféle faragványa közül ez a legnemesebb, a legmagyarabb. Mindenütt megtaláljuk őt, ahol népi mesterek kínálják portékájukat, az Óriás­pince-tetőn is láttuk, a Háromszéki Ma­gyarok Világtalálkozóján. Munkahelyén kerestük fel. Keserű szájízzel mesélte, hogy nagyon nehezen tud kibontakozni. Ötven­kilenc évesen még vállalná, hogy tudását másoknak is átadja, ha kerülne vállalkozó, ki megszervezné a tanfolyamot. Bizonyára van a megyében intézmény, amelynek fela­datkörébe tartozna, és pályázni is tudna a szükséges anyagi alapokra. A helyi önkormányzat segítségét is kérte erre, személyesen Ráduly polgármester jóindulatát, aki ismeri munkásságát. Örömmel újságolta, hogy az uzoni iskolában Szabó Margit igazgató jóvoltából ő oktatja a népművészet és a kézművesség szerteágazó gyakorlatát-elméletét. Ami­lyen lelkes mester, olyan lelkesen fúj majd bele bizonyára Lehel kürtjébe 2012 haj­nalán.
Milyen büszke lenne egy-egy háromszéki falu, ahol újév hajnalán helyben készült Lehel-kürttel jeleznék újév napját!