Gottfried Barna–Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című kötete olvasásának minduntalan nekirugaszkodom, és mintha a könyvjelző oda lenne betéve, az 59. oldal egyik passzusába mindig belebotlom:
"Micsoda történelmi pillanat 1918. december 1-je! A gyulafehérvári román nemzetgyűlés napja, ahová és ahonnan a magyar kormány különvonattal szállította az erdélyi románságot. Ugyanazon a napon indult útnak Bocz százados páncélvonata, amely a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat féltő erdővidéki székelyeket vitte fegyvert fogni Kolozsvárra."
Az erdélyi románok magyar kormányzati utaztatásáról, mint az egyik leghátborzongatóbb haza- és nemzetáruló ostobaságról egy idő óta viszonylag sokat olvastam, és ha december 1-je kapcsán adomázó kedvében lehetne az ember, akkor az a szakszervezeti vicc juthatna eszembe, amelyben az "átkosban", amikor a munkásosztály élcsapata, azaz a párt közli az egybegyűjtött szakszervezeti tagokkal, hogy a legújabb párthatározat szerint fel fogják kötni őket, egyetlen kérdést hangzik el egyik bátor embertől: "És a kötelet ki biztosítja? Hazulról hozzuk-e?"
Különvonatokkal fuvarozták a történelmi Magyarország feltrancsírozását követelő románságot tehát Gyulafehérvárra, mely aztán meg is hálálta ezt, de most nem ez a témánk.
Számomra viszont A Székely Hadosztály történetének mostani olvastáig ennek az erdővidéki toborzásnak a története hiányzott – tudtommal senki nem beszélt és nem írt róla –, mert nemcsak a konkrét történet, hanem ennek szimbolikus üzenete is rendkívüli: amíg a románság utazott országot rontó nagygyűlésére Gyulafehérvárra, addig november 30-án éjszaka Barótról, Bibarcfalváról döcögtek az ágostonfalvi vasútállomás felé a szekerek a székely önkéntesekkel, hogy Erdélyt megvédjék a beözönlőktől. Aztán megmozdult Erdővidék, útnak indultak, hogy a Székely Hadosztályhoz csatlakozzanak a hermányiak, olasztelekiek, baconiak, füleiek. Az önkénteseket toborzó fiatal székely tisztek egyike, Zágoni István arra a kérdésre, hogy miért Erdővidéken kezdték a toborzást, és miért lett Barót a központ, a következőket írta:
"Nemcsak azért, mert mi, a szervezés elindítói idevalók voltunk, hanem több más okból. Jól ismertük Erdővidék kultúrában magasan fejlett és nemzeti önérzetében kemény, áldozatkészségben elszánt népét, ezért bizton számítottunk rá, hogy a felhasználható igen rövid idő alatt feltétlenül eredményt tudunk elérni."
A Székely Hadosztály megszervezésében tehát Erdővidék, illetve az erdővidéki önkéntesek kezdeményező szerepet vittek. Olyannyira, hogy Székelyföld románok által megszállt területeiről, Erdőszentgyörgyről, Havadtőről, Havadról, Marosvásárhelyről még december végén is indultak a székely fiatalok Kolozsvárra, hogy a Székely Hadosztály katonáiként védjék meg Erdélyt a betolakodóktól.
Mindezt olyan általános körülmények között, amikor az olasz frontról hazaözönlő katonák – volt eset rá – az ezredparancsnokokat elkergették, helyettük maguk választottak újat.
A hadsereg erkölcsi szétrohadása nem csupán spontán folyamat volt. Károlyi Mihály és hadügyminisztere, Linder Béla a legmagasabb – kormányzati – szinten "verte szét" az akkor még másfél milliós állományú magyar hadsereget. Bolsevista agitátorok züllesztették a katonai fegyelmet, gerjesztették az engedetlenséget, parancsmegtagadást, s harmadrészt a harctereken kifáradt, lerongyolódott, reményvesztett honvédség a négyévi szenvedés, a betegségek és tömeges pusztulás miatt maga is morális bomlásnak indult.
Kratochvil ezredesnek és székely tiszttársainak ilyen körülmények és állapotok között kellett nekilátnia a fegyelmezettebb székely önkéntesekre és katonákra alapozva a Székely Hadosztály megszervezésének. Gottfried Barna és Nagy Szabolcs könyve győz meg arról, hogy Erdővidék mennyire büszke lehet azokra az erkölcsi értékekre, amelyekkel az erdővidékiek 1918 decemberét köszöntötték.
A Székely Hadosztály Erdély védelmében elesett székely hőseinek tudtommal a szinérváraljai református és katolikus temetőben egyszerű síremléke áll.
Vajon meghallják-e valakik, ha azt sugallom, hogy Erdővidék is megörökíthetné azoknak az emlékét, akik Erdély és benne Székelyföld megmentésére siettek, amikor nem a fél, hanem az egész világ összeesküdött ellene?
Gottfried Barna és Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című könyve alapos dokumentáció lehetne egy baróti emlékmű melletti érvelésre.
