Zsák, zsák, tele zsák, piros alma, aranyág – énekelték tegnap a szépmezői óvodások és kisiskolások a Máltai Szeretetszolgálat Mikulásának, amikor a Németországból küldött csomagokkal megérkezett az igen mostoha sorsra jutott tanodába.
Amikor tegnap délelőtt a Mikulással együtt megérkeztünk, Bajkó Ildikó osztályában öt elsős, öt másodikos, három harmadikos és négy negyedikes törte a fejét a számtanfeladatokon. Így megy ez olvasásórán és a többin is, le kell foglalni a hat-hét évest és a tizenegy évest is, meg kell tanítani mindazt, amit a tanterv előír, de még arra is megoldást kell találni, ami hiányzik, például olló, ragasztó nélkül tartani kézimunkaórát, mert ilyesmire nem futja a szépmezői szülőknek. Bajkó Ildikó azt mondja, szeretetével pótolja azt, ami nincs.
Az óvodában huszonkilencen várják naponta a kiflit és a tejet, sokuknak a tízórai egyben a reggeli is – tudtuk meg Lőrinczi Anna Katalintól, aki találékonyságával és a szülők segítségével az egyszobás, szűkös óvodából két helyiséget varázsolt, és még arra is talált megoldást, hogy ne kelljen magára hagynia a csoportot, amikor kikísér egy-egy gyermeket a számára nagy méretű, már-már veszélyes udvari vécére, egy asztalkából és két vederből rögtönzött árnyékszéket a picinyke előszobában. Máris mondjuk, nehogy eszébe jusson valakinek, hogy a vödrös megoldás és a mosdótálas kézmosoda miatt a pedagógust büntesse, ha a hatóság ezt nem találja elég higiénikusnak, úgy igaza van, de a felelőst máshol keresse. Mi pedig a Mikulással együtt azzal a benyomással jöttünk el, hogy ebben az óvodában amúgy minden rendjén van. A gyermekek kiállított kézimunkái, a hétköznapokról és az ünnepekről készült fényképek arról árulkodnak, az óvodások otthonosan érzik magukat a sok-sok szeretettel szépítgetett kis birodalomban.
