Lószerszámot, báránybőr sapkát, ércfazakat, kézzel kötött seprűt, szitát és mézeskalácsot is kínáltak tegnap az uzoni Mikulás-napi vásárban, de azok sem fogytak jobban, mint a főszereplő állatok – csak a forralt bornak, pálinkának volt nagyobb keletje, hiszen hóban-fagyban toporgott az eladó, a vevő és a nézelődő is.
Kilónként 7–8 lejért adták – volna – a vágni való disznót, 100–150 lejért a pár hetes malacokat, de olyan gazda is volt, aki rövid idő után megfordult, és hazavitte a gondosan tartott jószágot: ha nem adják meg az árát, maguk kezdenek vele valamit. Pénz tehát nemigen forgott, de a hangulat élénk volt, hiszen jó néhányan csak beszélgetni, találkozni mentek ki, haraptak valamit, megvitatták ügyes-bajos dolgaikat, és – egyféle ünnepi előkészületként – eltréfálkoztak ezen-azon. Hátul nagy kiabálással, ostordurrogással, szekérszöktetéssel próbálták lovaik erejét, tudományát bizonyítani a lótartók, de a szemlátomást rosszul táplált, le sem csutakolt "táltosok" legfeljebb az állatvédők érdeklődésére tarthatnának számot – ilyenek azonban nem jelentek meg, így magától csendesedett el a zaj, és csak az idősebbek emlegették sóhajtozva az egykori, nagyobb vásárokat.
