November közepén már előveszi a síző ember a sílécét, deszkás a deszkáját, leporolja, megvizsgálja, kifeneti az élét, lekezeli a talpát. És lesi a havat. Decemberben már ugyancsak türelmetlen, a bakancson és a síboton is minden lehetséges javítást elvégzett, az idény pedig sehogy sem akar beindulni.
A hó várat magára, mesterséges előállításához vagy elég hideg nincs, vagy felszerelés. Igaz, a boldogabbak már októberben, novemberben szállást foglalnak valami hóbiztos terepen az Alpokban, de az csak egy hétre szól, és a tél errefelé három-négy hónapig szokott tartani – ámbár az utóbbi években szinte csak a magas fűtésszámlákat hozta, a pár évtizede még megszokott, vastag hótakaró nélkül. Körképünkben arra próbálunk választ keresni, hogy a fehér lejtőkön való siklás többezres háromszéki rajongótábora számára milyen lehetőségek adottak egy kis egészséges téli szórakozáshoz.
Sugásfürdő rajtra kész
A legnagyobb házi "síközpontunk" Sugásfürdő. Itt a régi, 850 méteres, és a tavaly avatott 500 méteres, kellemesen közepes nehézségű pályákon az elmúlt télen rövid ideig nagyon jól el lehetett napi néhány órát tölteni. Könnyen elérhető Sepsiszentgyörgyről, munka vagy iskola után is. Hétköznap kevesebben vannak, és az esti sízés hangulata külön varázst ad a helynek. Az előző években tapasztalt hét végi zsúfoltságot a két pálya és a két felvonó érezhetően enyhítette, a jegyár is megfizethető volt. Hóágyú és víztározó is van, papíron tehát minden adott ahhoz, hogy legalább két hónapig állandó szabadidős programajánlat legyen – a (kormányberuházásból megvalósított) 2010-es minőségi ugrás és bővítés azonban nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket: természetes hó kevés volt, a hóágyúkkal felvitt vékony réteget pedig több meleghullám is apasztotta. Sáros pályán balesetveszélyes a siklás, a sítalpakban esett kár is tetemes: ezért az élvezetért kevesen hajlandóak még fizetni is. Nagy kérdés, hogy ezen a télen jobb lesz-e a helyzet – néhány változás ugyanis várható.
Az első jó hír az, hogy a sugásfürdői felvonókat működtető önkormányzat nem módosítja a tavalyi jegyárakat: a hat lesiklásos bérlet tíz lej, egy felvonás három lej. A nyitva tartás is marad: keddtől péntekig 15–22, hétvégeken és a vakációban 9–21 óráig üzemelnek a pályák; hétfő továbbra is szünnap. Az idény tervek szerint december közepén rajtol, és március közepéig tart – ha az időjárás is megengedi. További jó hír, hogy a hótaposót megjavították, a hiányzó alkatrészeit felszerelték, így jobban elsimítja majd a pálya felületét. A nyáron begurult köveket pár hete önkéntesek szedték össze. A rossz hír az, hogy a víztározó öt hét alatt sem telt fel egészen (tavaly ehhez két hét kellett), mert a több hónapi szárazság miatt a patak vízhozama nagyon megcsappant. E hónaptól kezdve a pályakarbantartást – hóágyúzást, ratrakolást – az Alpinsport egyesület végzi, mely emellett továbbra is ellátja a hegyimentő-szolgálatot, de ők is csak a rendelkezésre álló vízkészletből tudnak havat porlasztani, és a tartós hidegre nézve sincs semmilyen garancia.
A sugásfürdői sípályák Sepsiszentgyörgy közvagyonában vannak, ezért vállalkozónak csak igen bonyolult eljárással lehetett volna kiadni a működtetésüket, így az önkormányzat elállt ettől az ötlettől, marad a saját kezelés, saját alkalmazottakkal. Azaz ismerős arcokkal. A két pálya közötti házban ezen a télen is lehet majd melegedni, pihenni, enni-inni – most már csak egy kis égi segítség hiányzik az idény megnyitásához.
Gelencén a jövőben bíznak
Kézdiszék első sípályáját hivatalosan 2006. február 18-án nyitották meg. A gelencei sí- és szánkópálya 470 méter hosszú, két felvonóval. Éjszakai megvilágítása is megoldott. A sípálya megálmodója és kivitelezője Fejér Imre gelencei magánvállalkozó, Szakács Tibor polgármester és a helyi önkormányzat a szükséges területet bocsátotta rendelkezésére. A pályát megnyitása óta alig lehetett használni a kevés hó miatt, és nincs hónyomó meg hóágyú. Fejér Imre szívügyének tekinti a működtetést, s bár eddigi befektetése sem térült meg, nem mond le a sípályáról. Meglátása szerint előbb-utóbb csak megtérül a beruházás, és a gelencei helyszín is benépesül. Addig a sízni óhajtó felső-háromszékiek Kommandóra és Hargita megyébe járnak. Hegedüs Ferenc magánvállalkozó, a Grand Hotel Bálványos társtulajdonosa a kalandpark után sípálya építését tervezi, keresi a megfelelő területet.
Kovásznán a vakációt várják, Kommandón a havat
December 23-án indítják a kovásznai sípályát – közölte Lőrincz Zsigmond polgármester. Már működőképes az 500 méteres felvonó, a hóágyút is "hadrendbe" állították. A felvonó díjszabásáról jövő héten határoz a helyi tanács. Tervek szerint gyerekeknek három, felnőtteknek öt lej lesz egy felvonás, a napi bérlet húsz lejbe kerül majd.
Jövő évben indítják a második felvonót is, ezzel 1500 méterre nő a táv. A bővítésre kiírandó licitet még nem hirdette meg a szakhivatal, de megvan rá a pénz, a vidékfejlesztési minisztériumtól ötszázezer lejt kaptak e célra – mondta a polgármester. A hamarosan induló 500 méteres pálya megépítése és felszerelése nem volt különösebben nagy befektetés, sok vállalkozó segített a megvalósításban – hangsúlyozta a városvezető.
Kommandón a hóréteg megközelíti a tíz centimétert, ez azonban még nem adja a település igazi téli arculatát – mondta el érdeklődésünkre Kocsis Béla polgármester. Korábban az elöljáró új sípálya és futósípálya építésének lehetőségéről is beszámolt, de ezek egyelőre tervek maradtak. A kommandói sízési lehetőséget továbbra is a Péterfy László által működtetett pálya jelenti. Hóágyú nincs, így a természetes hóréteg vastagodása után nyitnak. A felvonó 380 méteres, egy felvonás ára 1,5 lej lesz. A sípálya aljánál lévő menedékházban szállást, étkezést, sítáborokhoz síoktatót is biztosítanak – tudtuk meg Péterfytől.
Bodzaforduló is szóba jöhet
Meglepetés volt sokak számára, hogy tavaly Bodzafordulón is pályát avattak: a tányéros felvonóval felszerelt lejtő változatain 250–600 métert lehet csúszni – ha van hó, mert hóágyú nincs. A pálya a központtól pár száz méterre fekszik, alatta hatalmas parkoló várja a távolabbról érkezőket. A beruházást a helybeli Csukás Egyesület önerőből valósította meg, és bár óriási a lelkesedés, senki nem támogatja őket a továbblépésben – közölte Aurora Pandrea elnök. Az idei jegyárakról még nem döntött az egyesület, tavaly a három hetes nyitva tartás idején 40 lej volt a napi felnőttbérlet, 20 lej a gyermekeké, egy-egy felvonás ára pedig 10, illetve 5 lej.
Ami egy hétvégébe még belefér
Aki nagyobb sízésre vágyik, annak legalább a megyehatárt át kell lépnie – és mélyen a zsebébe nyúlnia. A Prahova völgye akár egynapi kiruccanással is elérhető, és a jegy kifizetése után felfelé, az új felvonókban rövid ideig osztrák síterepen érezheti magát az ember – lefelé azonban már gyakran ráébred a zord hazai valóságra. Hosszas toporgás után ugyan megmozdult valami, de sem a sorok, sem a kövek nem tűntek el. A nagy teljesítményű új libegőkkel felrepített tömeg ugyanis délutánra már az alapokig legyalulja az amúgy sem túl vastag hóréteget – és a tapasztalatok szerint errefelé azt kapja a vasárnapi síző, amit a szombatiak otthagytak.
A távolabb eső Szinaján és Azugán egy-egy új felvonó jelzi az új időket, a remek adottságú pályák azonban legfeljebb délelőtt élvezhetőek – hétvégeken és a vakációban egyszerűen lehetetlen lesízni a drága bérletet, különösen Szinaján, ahol egy özönvíz előtti, lassú szék szolgálja ki az időközben megtízszereződött közönséget. Idei árakat még nem tudni – ez is hazai specialitás –, tavaly 130, illetve gyermekeknek 80 lej alatt nem lehetett tíz lesiklást megúszni – igaz, ezek már hosszabb, több kilométeres pályarendszerek. Nyugdíjasoknak és kamaszoknak errefelé nem jár kedvezmény. De legalább több kártyából lehet választani – legolcsóbban az jön ki, aki a legnagyobb pontszámú bérletet választja, de ő is járhatja meg a legjobban, ha nem megfelelőek a hóviszonyok. Buşteni-ben a pár éve újra használható régi pálya mellett fun-parkot építettek a hódeszkásoknak, Predeálon új felvonó és hóágyú is működik, de nagy a zsúfoltság. Parkolóhelyet mindenütt csak az első órában kapni, a szállásárak pedig itt a legmagasabbak egész Romániában: 200 lejnél kevesebbért csak a helyszínt már ismerők találnak szobát.
A legjobb lehetőség még mindig Brassó-Pojána, azaz a Keresztényhavas, amely eddig is az ország legnagyobb pályarendszere volt, és ahol az idén nagyszabású fejlesztéseket hajtottak végre: kiszélesítették, elegyengették és meghosszabbították a pályákat, hóágyúkat, új felvonókat szereltek fel, víztározót is építettek. Itt rendezik 2013-ban a Téli Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, ezért a nagy beruházás. Az idény megnyitását hivatalosan 2012 februárjára tervezték, de a nyilatkozó város- és sportvezetők, fejlesztési miniszter, építő külföldi szakemberek szerint egy kis szerencsével még az idén ki lehet próbálni a negyven százalékkal megnőtt lejtőket. Összesen 23 kilométernyi havas lejtőt ígérnek, noha csak néhány összekötő pálya új, a többi a régiek bővítése – a járatlanabb szakaszán már lassan visszaerdősödő Farkas (Lupului) pályát például egész az aljáig megnyitották, és kényelmes, székes felvonókkal látták el az alsó és a felső szakaszokon külön-külön. Egészen Barcarozsnyóig terjeszkedtek, ahol sífutó és -ugró pályát építettek, valószínűleg nagy örömére e két sportág igencsak mellőzött híveinek. Az új felvonókkal együtt a szállítási teljesítmény óránként 11 000 főre nő, ami közel tízszerese az eddiginek – azaz mindennapos mesterséges havazást és gépi taposást kíván, és a víztározó még félig sincs feltelve. A bérletárakról azt ígérik, hogy a tavalyi szinten maradnak – csakhogy tavaly egyetlen hétvégén lehetett sízni az egyetlen, külföldön is jegyzett hazai üdülőn.
A székelyföldi kínálat is bővül
Lassú, de igencsak örvendetes módon gyarapodik a székelyföldi sípályák száma is: Hargita megyében a legközelebb Tusnádfürdőn működik egy rövid, de viszonylag jól karbantartott pálya – pár órai megállást megér, ha akad alatta üres parkolóhely. Egy napba már nemigen fér bele, de egy hétvégére el lehet ruccanni Hargitafürdőre – ahol három pálya áll rendelkezésre, ebből csak egy hóágyúzott, a másik kettő több évtizedes állapotba rekedt, de igen jól lehet túrasízni a környéken – vagy a Madarasi Hargitára, ahol az elmúlt években a legtöbb természetes hó volt, és igen látványos a fejlődés, mégpedig önerőből: két új felvonó jelent meg a Sugó és a Mihály pályákon, hóágyúkat is telepítettek, és további terveket szőnek a Vargyas sípálya újjáélesztésére. Az út is jelentősen lerövidült, múlt télen már nem kellett Zetelaka felé kerülni, Szentegyházáról is fel lehetett menni (hólánccal és némi elszántsággal). Itt napi 50 lej a felnőttbérlet, 45 az esti sízés – gyermekeknek ugyanez 35, illetve 30; mivel a rendszer hossza összesen nincs öt kilométer, fél nap is elég, ámbár erre kicsi a kedvezmény: 5 lej. Szállást viszont már 30 lejért is kapni, na nem pezsgőfürdővel, és nem az utolsó percben.
Szintén öt kilométeres, változatos terepen lehet csúszni Gyergyócsomafalva mellett, ahol Snow-park, illetve Veresvirág néven két éve indultak meg a felvonók, és a magánbefektetői fejlesztések folytatódnak. A részben hóágyúzott, hetente kétszer esti sízésre is nyitott pályákon tavaly napi 30 lejért lehetett bérletet váltani, gyermekeknek pedig féláron. Szállást csak több kilométerre, a faluban vagy a környéken találni, több vendégház már a világhálón is elérhető.
Kisebb pályákat találni még a Tolvajos-tetőn, Homoródfürdőn (ez hóbiztos), a Bucsinon hármat is (rövidek, nincsenek összekötve). Az egykori szovátai pályáról évek óta nem hallani semmit, Borszéken viszont három új pályát is avattak tavaly (a meglévő két kezeletlen lejtő mellett), összhosszuk meghaladja a 2 km-t, de csak a közepes nehézségűn (630 m) van hóágyú és kivilágítás, a kezdő (750 m) és a nehéz (680 m) lejtőn nincs. A napijegy tavaly 25 lej volt mindenki számára.
Összeállításunk szerzői:
Bokor Gábor,
Demeter J. Ildikó,
Iochom István
