Tán még ma is énekelnek, táncolnak a sepsiszentgyörgyi gyermektáncház húszéves születésnapját a Míves Házban tegnap ünneplő gyermekek és szüleik, akik az élő muzsikával kísért mesével járták végig Felcsíkot, Gyimest, Moldvát és a Dunántúlt, hogy dalokat, táncokat gyűjtsenek, és ahány gyermek, annyi furulyát megtöltsenek e vidékek muzsikájával.
Az ünnepi táncházban a mai huszonévesek viszontláthatták magukat Vörös T. Balázsnak az első csernátoni kézművestáborban (1995) készített filmjében, a negyvenesek és ötvenesek ezeknek a gyermekeknek szüleikként idézték a kezdeteket, amikor olyan tágra nyitották a táncház kapuját, hogy azóta kicsi és nagy egymás sarkában jár be rajta. Ezt bizonyította tegnap is a több nemzedéket átfogó táncházasok jelenléte a Míves Házban, akik közül a zenészek a leghűségesebbek, néhányan tizenöt-húsz éve muzsikálnak a gyermekeknek, de az oktatók, segítők tábora is igen-igen visszatérő. Benkő Éva táncház asszony, Ségercz Ferenc és Melkuhn Róbert, valamint zenésztársaik immár úgy hozzá tartoznak ehhez a közösséghez, mint kotló a tojáshoz – ezt tegnap láthatóan azok sem vitatták el tőlük, akik a húsz év alatt szintén sokat tettek a sepsiszentgyörgyi gyermektáncház fennmaradásáért.
