A házigazda, Vargha Mihály igazgató örömét fejezte ki, hogy olyan művészről jelent meg könyv, aki a múzeumhoz is kötődött. Boér Hunor, a múzeum főkönyvtárosa elmondta, az intézmény is besegített a könyv megjelentetésébe, majd Sebestyénnek a múzeummal való kapcsolatáról szólt. Rákérdezett, a heraldikus előneve miért Köpeczi és nem Keöpeczi alakban jelent meg a könyvben? A szerző úgy gondolja, hogy írói névként használható a Keöpeczi, de hivatalosan a Köpeczi a helyes, így hámozta ki az okmányokból. Okfejtése nem örvendett osztatlan egyetértésnek. A művelődéstörténész ismertette, "hogyan vette a bátorságot" a témához, megemlítve, néhai Kónya Ádám volt múzeumigazgató is biztatta, foglalkozzék a heraldikussal. Tömören ismertette Sebestyén életútját, hangsúlyozva, a személye körül keringő legendákat igyekezett lebontani, hisz a valóság is van annyira szép. Az életrajzi adatok mellett közölte levelezésének azt a részét, amely rávilágít életére és munkásságára. A második kötetbe életművét szerkesztette egybe, természetesen gazdagon illusztrálva címerekkel, rajzokkal, fényképekkel. Végezetül reményét fejezte ki, hogy a könyv megjelenésével Keöpeczi Sebestyén József megkapja a munkássága okán megérdemelt méltó elismerést. Tőzsér József, a Pallas-Akadémia igazgatója nem mulasztotta el rávilágítani a véletlen játékára: ez kiadójának 550. kötete, és Sepsiszentgyörgy, ahol bemutatják, épp 550 éve város.