A brüsszeli uniós csúcstalálkozón világossá vált, hogy az egyesült Európa (ahogy szarkasztikusan írják a nagy amerikai lapok, az Európai Egyesült Államok) előtt már nincsen két út, csupán egy: még szorosabbá tenni a gazdasági, pénzügyi, politikai együttműködést, újragondolva az unió szabályrendszerét lefektető Lisszaboni Szerződést.
A válság bebizonyította, hogy az európai államok sebezhetőek, több "déli állam" (Görögország, Olaszország, Spanyolország) bedőléssel fenyeget, de a nem egyforma gazdasági helyzetben lévő, óriási adósságokat görgető többi európai ország kilátásai sem túl derűsek. Ráadásul a nagy amerikai hitelminősítő intézetek egyre szkeptikusabban figyelik az unió helyzetét, egyik országot a másik után minősítik le, az euró árfolyama ugrándozik. A legnagyobb amerikai hitelminősítő már rendszerszintű stresszről beszél, amely egyre erősödik az euróövezetben, s a valutaunió egészének adósmegítélésére is negatív hatást gyakorol.
Ebben a helyzetben az unió két legnagyobb gazdasági hatalma, Németország és Franciaország olyan csomaggal állt elő, amely szigorítaná a fiskális politikát, automatikusan büntetnék azokat az országokat, amelyek államháztartási hiánya meghaladja a nemzeti össztermék három százalékát, beleszólhatnának költségvetésükbe, adópolitikájukba. Mindez részben korlátozná a megállapodásokat aláíró országok szuverenitását. Mindennek ára van. Európa két vezető hatalma úgy látja, hogy csak az egységesülő, szigorú pénzügyi politikát folytató Európának lehet jövője. A megszorításokat értjük, de azt, hogy miként lehet egy ilyen megszorító politikának gazdaságélénkítő hatása – egyelőre nem. De nem is az európai nemzetállamok dédelgetett szuverenitásának a megnyirbálása a legnagyobb baj, hanem az, hogy az uniós tagállamok nem egyforma helyzetben vannak. Tegyük fel, hogy mindannyian aláírják márciusban az egyezményt, más útjuk aligha van! (Nagy-Britannia viszont már a csütörtök éjszakai vitában világosan jelezte, hogy nem vállalja ezt az újabb válságkezelő csomagot, mint ahogy az euróövezettől is távol tartotta magát, nem adva fel a fontot...) De semmi biztosíték arra, hogy ez a megszorító csomag sikeres lehet, még akkor sem, ha az unió államainak kiadásai és bevételei egybeesnek. Sok a kérdőjel. S most ismét vissza a nagy francia forradalom egyik legtöbbet vitatott jelszavához, az egyenlőséghez. Ezek az országok nem egyenlőek, sem adósságállományuk, sem pénzügyi, gazdasági helyzetük nem egyforma, ráadásul a munkamorálban is nagy a különbség az északi és a déli államok között. Nem véletlen, hogy az első körben pontosan a déli országok kerültek bajba.
A jövő tehát bizonytalan, holnap még bizonytalanabb lehet, mint ma. De az európai országoknak, ha egyáltalán van, csak együtt lehet esélyük...
