Mindkét találkozón a nyugdíjtörvény módosítása, valamint az elhunyt házastárs után járó nyugdíj volt a megbeszélés fő témája, de a külföldön dolgozók romániai nyugdíja és az ingyenes utazási jegyek kérdése is szóba került. Kerekes Károlyt a kézdivásárhelyi találkozóra Köllő Piroska, a megyei nyugdíjpénztár szóvivője is elkísérte. Kerekes 1999-ben találkozott legutóbb a céhes város nyugdíjasaival. Mivel a Vigadó épületében nincs fűtés, a rendezvény helyszíne az Apor Péter Iskolaközpont tornaterme volt, ahol harminc nyugdíjas foglalt helyet.

A kampányolástól sem mentes találkozón a résztvevőkből ömlött a panasz, az elégedetlenség. A felszólalók elpanaszolták, hogy amikor kicsi nyugdíjukból kifizetik a közszolgáltatást, és megvásárolják a gyógyszerüket, alig marad valami pénzük. Többen az özvegységi nyugdíj felső határa ellen emelték fel szavukat. Györke Krisztina elmondta: ahhoz képest, hogy egy életen át becsületesen dolgoztak, szégyenletesen alacsony nyugdíjban részesülnek, nem méltányos az összeg, alamizsna, amit kapnak. A felszólaló éles hangon támadta Markó Bélát és szűk érdekcsoportját, akik ,,elszakadtak a valóságtól, a néptől, és csak négyévente kampányolnak az autonómiával, majd elfelejtik". Miért támadják azt a Tőkés Lászlót, akit ismer és becsül az egész világ? — tette fel a kérdést. ,,Öregek vagyunk, de nem hülyék, mi november 25-én Tőkés Lászlóra fogunk voksolni" — összegezett. Egy másik nyugdíjas az Új honfoglalás RMDSZ-es szlogent nem értette, arra kért magyarázatot, mit is jelent e jelszó. Tamás Sándor arra hivatkozott, hogy a jelszót az országos kampánystáb találta ki, majd kiemelte, hogy a szatmárnémeti kongresszuson a kézdiszékiek a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetése ellen szavaztak. Ecsetelte Kézdivásárhely dinamikus fejlődését, és elmondta, hogy a parlamentben az RMDSZ csupán hét százalékkal rendelkezik, ezért nem minden törvénytervezetet sikerül megszavaztatni. A honatyáknak azt javasolták, hogy mielőtt a nyugdíjasokkal kapcsolatos törvénytervezetet terjesztenek a parlament elé, tanácskozzanak az érintettekkel, és ne utólag tájékoztassák őket. Baka Valér azt kérdezte meg, mit tett az RMDSZ annak érdekében, hogy a város iparát ne tegyék tudatosan tönkre. Baka azt is kifogásolta, hogy a volt szekusok, milicisták és pártaktivisták magas nyugdíjat kapnak, míg azok, akiket 1989 előtt sanyargattak, alig élnek kis ,,nyögdíjukból" egyik napról a másikra.

A találkozónak tehát bumeránghatása volt, a nyugdíjasok haragja Markó és szűk baráti köre ellen fordult, akiknek mielőbbi távozását kérték az RMDSZ éléről. Az egyik felszólaló éppenséggel Ceauşescuhoz hasonlította Markó Bélát, mondván: 1992 óta egyetlen jelöltként nyeri el az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségét, és úgy megkedvelte a hatalmat, hogy az előrevetített választási kudarc esetén sem óhajt lemondani.

,,A nyugdíjasok helyzetén feltétlenül javítani kell. Azért fontosak ezek a találkozók, mert így visszajelzést kaphatunk eddigi munkánkról, ugyanakkor újabb problémákra hívják fel a figyelmet az érintettek" — vonta le a találkozó tanulságait Kerekes Károly.