Erre azért van szükség, mert egyre több a halmozottan sérült gyermek, illetve az érintett családok egyre nyitottabbak aziránt, hogy ne otthon, elzártan neveljék gyermeküket, hanem beírassák óvodába, iskolába.
Talán nincs is még egy olyan iskolabusz Háromszéken, mint a megyeközponti Speciális Iskoláé, amelyik reggeltől késő délutánig szinte folyamatosan szállítja a gyermekeket. Negyvenhárom diákot a saját otthonától, illetve a különböző falvakból érkező távolsági buszoktól visz az iskoláig, délben többször fordul, hogy a kilencven gyermeket rendre elvigye a Kós Károly Szakközépiskolá­ba ebédelni, majd vissza, és ahogy ennek vége, kezdődik a hazaszállítás.
Ebben az iskolában ellenben nemcsak az utaztatás ilyen bonyolult, hanem az egyénre szabott órarendek összeállítása is külön szakértelmet követel, mivel a pedagógusok figyelnek arra, hogy a gyermekek az egyéni fejlesztésnek megfelelő órán vegyenek részt, így bizonyos tanórákra átjárnak más csoportokba, ahol éppen olyasmit gyakorolnak, amire az adott tanulónak szüksége van, illetve képes bekapcsolódni a tevékenységbe. Sebestyén Piroska iskolaigazgató ezt természetesnek tartja, mivel intézményük "elsődleges célkitűzése, hogy minden korosztálynak és minden fogyatékossági szintnek megfelelő fejlesztést, nevelést és oktatást biztosítson hároméves kortól tizennyolc éves korig". Ebbe a szemléletbe tartozik az újabb csoportok indítása a halmozottan fogyatékos gyermekek számára, ahhoz ellenben, hogy az ötödik és kilencedik osztállyal bővítsék az oktatást, még öt szakpedagógusra van szükségük.
A szentgyörgyi Speciális Iskola folyamatosan kapcsolatot tart fenn a város általános iskoláival, közös foglalkozásokra lát vendégül egy-egy osztályt, illetve fogyatékkal élő gyermekekkel látogatnak el partnerosztályokhoz, mesét hallgatnak az Osonó diákszínház tagjainak előadásában és zenét a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjaitól.