Bogárhátúnak, mint a Volkswagen, aligha volt nevezhető, kicsit csúnyácska volt, egyszerű is, de autó, s a németek közül sokan nagyon szerették. Legalábbis az egykori NDK-ban, sőt, az akkori keleti blokk más országaiban is.
Mindebből nem nehéz kitalálni, hogy az egykori keletnémet kommunista állam egyik legfőbb büszkeségéről, az amúgy ,,keleti blokkosan" áramvonalas Trabantról van szó, amely szerdán ünnepelte 50. születésnapját. Történt ugyanis, hogy a néhai NDK pártja és kormánya még 1954-ben adott utasítást arra, hogy egy ,,robusztus, keveset fogyasztó, és nem túl drága" kisautót kell kifejleszteni, mégpedig lehetőség szerint azon nyomban. Mégis három évig tartott, míg Zwickau városának mérnökei kifejlesztették a Trabi akkori, első változatát, amelynek paraméterei megfeleltek mind a párt, mind a kormány határozatának. S megszületett a mindenekelőtt égszínkék, rozsdabarna, fehér és sárga színekben tündöklő kommunista kisautó, amely az NDK szimbólumává vált. A maga olcsó, sajátos műanyag-karosszériájával, az 5-ös sebességet természetesen még nélkülöző, de akár kisujjal is könnyen kezelhető kormányváltójával, a padló és műszerfal közötti ― különösen éjszaka nehezen található ,,hidegindítójával" s megannyi más sajátossággal. S természetesen nem volt véletlen az sem, hogy az első prototípus 1957. november 7-én, azaz az oroszországi októberi forradalom 40. évfordulóján gördült le a gyártószalagról.
A Trabant végigkísérte az egykori NDK-s állampolgárok életét. Sőt, túl is élte az egykori kommunista államot, a hírhedt berlini falat, olyannyira, hogy mára egyfajta ,,kultusszá" vált, miközben Zwickauban már az új Trabiról álmodnak, amely reményeik szerint valóban bogárhátú lehet.
Az egykori NDK nem utolsósorban a Trabanttal kívánta bizonyítani, hogy a kommunista tervgazdaság képes lépést tartani a nyugati gazdasággal. Ezért a Trabit is továbbfejlesztették, s 1964-ben megszületett a P-601-es típus, amely ugyanakkor nem sokban különbözött az elsőszülöttől. Persze, ennek is megvoltak a maga sajátos okai, az akkori mérnökök ma már nyíltabban panaszkodnak arról, hogy újítási javaslataikat elnyelték az állami vezetők fiókjai, továbbá a félelem attól, hogy a volt Szovjetunió megorrol a konkurenciára. Azután mégis jött a következő változat, amely a kommunista rendszer hanyatlásával párhuzamosan fokozatosan ,,nyugatiasodott", s megszületett a Trabant négyütemű, Volkswagen-licenc alapján készült motorral felszerelt változata. Mígnem leomlott a fal, s az egykori NDK lakói ― ha tehették ― mégis inkább nyugati autóra váltottak.
Trabant azonban akad még jócskán az immár egyesült Németországban. Számukat a hivatalos statisztika csaknem 53 000-re becsüli, egészen pontosan 52 432 a nyilvántartott ,,műanyag bombázók" száma. Az utolsó Trabi 1991. április 30-án gördült le a zwickaui gyár szállítószalagjáról. Nem csoda hát, hogy a város lakói sajátos nosztalgiát éreznek, s a Trabantnak hivatalos emlékművet emeltek, amely egyben Zwickau jelképe is. S eközben abban reménykednek, hogy a Trabi újjászületik. Reményeiket alátámasztja, hogy egy müncheni cég állítólag már a Trabant ,,össznémet" változatát tervezi.
Pietsch Lajos