Konkrétan: ezt a könyvet (Neil Gaiman, Dave McKean: Far­kasok a falban) sem gyerekkönyvnek, sem fantasynek nem tartom. Nem kell behatárolni, önmagáért beszél. Szokatlan, furcsa, vicces, abszurd és fordulatos. 56 oldal, 56 illusztrált, szórakoztató oldal. A rajzok és a történet is magával ragadó, többször is elolvastam egymás után, és még el fogom párszor.
Őrület ilyet alkotni és kiadni, de megéri. Rövidsége ellenére hosszú időre képes lefoglalni az embert. A barátaim kezébe nyomtam: olvasd! S jókat nevettünk a könyvön. Elbűvölő rajzok, izgalmas történet gyönyörű kiadásban.
Amikor először kézbe veszed, csak ámulsz a képeken, forgatod és szagolgatod a friss nyomdafesték illatát. Elveszel az illusztrációk részleteiben, amelyek külön-külön is megállják a helyüket. A képek sorozata önmagában megteremti a mű hangulatát. Borsódzik a hátad, mert van valami sejtelmesség benne. Amikor még mindig nem teltél be a nézegetéssel, de már irtó kíváncsi vagy, miről is van szó, nekikezdesz olvasni. Lassan rájössz, hogy ez nem csak titokzatos, de vicces is.
Egy darabig szokványos mesének tűnik, ahol a kisgyerek a fantáziája szülte szörnyekkel és hősökkel küzd. Lucy ugyanis teljesen biztos abban, hogy házuk falában farkasok élnek. A szülei azonban nem hisznek neki. Az olvasó sem hisz neki egészen addig, amíg hupsz!, a farkasok kijönnek a falból... A család menekül, hisz a farkasok kijöttek a falból. Ez a legtermészetesebb dolog, hogy a farkasok kijöhetnek a falból, és akkor ugyebár menekülni kell. A mese ezen a ponton változik át abszurd és groteszk történetté. A család elkezd tanakodni, mitévők legyenek, ironikus szereplőkké válnak Lucy főhősnőnk kivételével, aki felnőttebb a felnőttnél, vagyis gyerek. Lucy visszaoson a veszélyzónává nyilvánított házba kedvenc játékáért, és nini, újabb fordulat...
Közben a farkasok nevetségesen emberiek, még vicsorgó képükkel is a legbutább dolgokat művelik el, s egyben úgy is viselkednek, mint a család. Felveszik szokásaikat, azonosulnak mindennapjaikkal. Egy rövid időre elrabolják életüket, és itt akár szimbolikus jelentéssel is bírhatnak. Mert a rossz szokások egy darabig a "falból lesnek ránk", és ha nem vesszük észre, szépen, lassan beköltöznek az életünkbe, uralkodnak rajtunk... De a rossz szokások és a farkasok is eltűnhetnek...
A műben többféle olvasat érvényesül. Olvashatjuk gyerekszemmel, amikor tényleg félünk az ordasoktól; vagy olvashatjuk "nagy gyerekként", jókat nevethetünk, megcsodáljuk a történetet illusztráló műalkotásokat, hagyjuk, hogy elragadjon a könyv hangulata. A fantasy regényekben tarka díszletet borítanak világunkra, és annak színfalai közt mozognak a szereplők. Itt inkább egy tükröt láthatunk, melyben a dolgok más formában köszönnek vissza. A tükörben lehetséges az, ami egyébként nem. Ez a görbe tükör leginkább a bensőket vetíti ki, a fantáziánkat képezi le.
Neil Gaiman és Dave McKean nem először dolgoznak együtt. Az Angliában élő 51 éves író, költő, újságíró már számos képregényt és gyerekkönyvet adott ki, nemegyszer McKean munkáival tarkítva. Kedvelt stílusa a fantasy, és jó pár díjat bezsebelt már alkotásaival. Csillagpor című könyvéből film is készült. Azt, hogy miként, nem tudom, de minden­esetre jól kifundálták ezt a kis történetet. Tényleg megéri a pénzét, ezt garantálom!

Ugron Nóri