A Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati, sepsiszentgyörgyi ülésén a résztvevők egymást túllicitálva becsmérelték őt: Kovács Péter főtitkár – a szövetségi elnök "cenzúrázatlan hangja", aki általában azt mondja ki, ami Kelemen Hunornak nem állna jól – mellé felzárkózott Markó Béla exelnök, és kimutatta foga fehérjét utódja, a szervezet jelenlegi vezetője is.
De vajon mit is takar eme eszeveszett csaholás? Mitől indultak be oly nagyon az RMDSZ vezető politikusai, hogy nevetségessé válásukat kockáztatva esnek neki a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt védnökének?
Aligha véletlen, hogy a rendkívül éles támadássorozat éppen azt követően kapott újabb lendületet, miután Tőkés László bejelentette: nem vállal újabb európai parlamenti alelnöki mandátumot, itthoni feladataira kíván összpontosítani a következő időszakban. Talán ettől oly ideges az RMDSZ vezérkara, ezért a kirohanások: félelem uralkodott el rajtuk, miközben, mintegy magukat bátorítva, önbizalomra szólított fel a szövetségi elnök. Eme "lélektani" magyarázat mellett azonban kétségkívül politikai háttere is van az RMDSZ-ármádia háromszéki felvonulásának. Úgy tűnik, sikerpropaganda és lejárató kampány révén akarják elterelni a figyelmet kormányzati ténykedésük eddigi kudarcairól, a lakosságot sújtó megszorításokról, de legújabb, mélységesen demokráciaellenes döntésükről is: az önkormányzati és a parlamenti választások összevonásáról, amelyet ráadásul ismét a törvényhozó testület megkerülésével, kormányzati felelősségvállalással fogadtak el. Az intézkedés célja nyilvánvaló: a hatalmon levő pártok esélyeit kívánják növelni a polgármesterek, megyeitanács-elnökök mandátumának meghosszabbítása révén.
S mert ezekről szólniuk fölöttébb kényelmetlen a szövetség képviselőinek, s kutyaszorítóban érzik magukat a harmadik magyar párt megjelenése miatt is, hát falkába szerveződvén ugatnak mindenkit, ki nem tartozik közéjük.
Pedig tudhatnák: a kutya ugat, a karaván halad.