Kolozsi István otthonvezető köszöntőbeszédében így fogalmazott: kimondhatatlanul jó érzés, hogy a kovásznai közösség szeretete évről évre nő, és segítségükkel tudták a mostani színvonalra emelni az otthont. A kezdetekről elmondta: ideérkezésükkor nem volt, mit egyenek, az udvaron szedett csalánból készítettek főzeléket. Tűzifájuk sem volt, az otthon melegét adó első tüzet a parkban szedett tobozokból gyújtották. Végszóként sommásan, felhívás értékűen így fogalmazott: ezeknek a gyerekeknek is jár az esély az életben.
Kovács Gábor esperes a műsor végén a Kolozsi házaspár munkáját méltatta. Isteni csoda, ami itt ezen emberek révén megvalósult – mondta. Olyan otthont építettek a semmiből, ahol most a gyerekek a karácsonyt, ha nem is a család körében, de szerető emberek társaságában élhetik meg. A kis közösség sajátos színfoltot ad a város közéleti eseményeinek, a templomi ceremóniáknak, a szeretet otthonából szeretetet visznek mindenhová – fogalmazott. A lelkész rövid beszéde többek szeméből könnyeket csalt ki. A "szellemi táplálékot" követően kis szeretetvendégségre került sor. Közben néhány vendég nem mulasztotta el a jó alkalmat, csomagot lopott a feldíszített karácsonyfa alá. Az otthon támogatóinak névsorát nem olvasták fel. Kolozsi fogalmazása szerint: ahhoz legalább két napra lenne szükség.