Nem sok dicsőség háramlik a román törvényhozásra, ha szabad utat enged a konzervatív párt gyalázatos kezdeményezésének, melyet nyilván szavazatvadász céllal tett, de a kisebbségek eláztatását eredményezheti.
A hazaffyszerepben tetszelgő pártocska törvénykezdeményezése, melyet úgymond hallgatólagosan fogadott el az alsóház, azaz minden vita nélkül ment át rajta, többek közt azt tartalmazza, hogy a kisebbségi gyerekeknek, anyanyelvüktől függetlenül, azonos tankönyvekből kellene tanulniuk ezentúl a román nyelvet — azaz a konzervatívok visszacsinálnák a viták nyomán beindult, mégoly szerény differenciálás eddigi eredményeit is, holott pontosan e törekvés kiteljesítésére lenne szükség.
A tervezet hamarosan a szenátus elé kerül, s a román törvényhozás dilemmája nem jelentéktelen: lehet-e a didaktikai és pedagógiai kérdésekben hatalmi szóval, ráadásul rosszindulatú elfogultság sugallatára hallgatva dönteni?
Hogy lehetséges, arra persze megtanította a Balkán és Közép-Európa szerencsétlen kisebbségeit és leszakított nemzetrészeit a huszadik század, de vajon a kimondottan a kisebbségek elnyomására és beolvasztására kieszelt fogások átvihetőek-e ily leplezetlen otrombasággal az új évezredbe is? Vállalhatja-e a román politikum, az uniós kurzus ellenében úszva, hogy nemcsak megnyirbálja továbbra is a kisebbségi jogokat, hanem kimondottan szembefordul velük, saját eddigi szerény engedményeit is visszavonja, és kendőzetlen elnyomó lépésekre ragadtatja magát?
A bajkeverő apró párt ugyan kihullhat a választások rostáján, a parlament azonban e vizsgát nem úszhatja meg.
