XII. 23.
Az országban harcok. Egészen pontosan a népfelkelés központjaiban: Temesvár, Bukarest, ebbe bekapcsolódik Nagyszeben, ahol az állambiztonsági alakulatok a legkegyetlenebb harcot folytatják.
Mindenütt öröm (a TV-t nézve) és demokratikus retorika nemzeti színekkel. Némelykor annyira, hogy alig lehet megkülönböztetni, hogy dec. 22. előtt vagy után vagyunk. Ebből sok minden lehet. Bizalomgerjesztő, hogy a Nemzeti Megmentési Front országos vezetőségének elnöke Ion Iliescu, s a megalakult tanács tagjai közt találjuk Mazilu professzort, D. Corneát, Domokos Gézát és Tőkés Lászlót is.
Kovásznán. Reggel gyűlés a régi intézményvezetőkkel, és déli egy órakor megalakul a Megmentési Front városi tanácsa. Engem is beválasztottak. Mint tag szerepelek, és karszalaggal járok-kelek. Semmire sincs idő, a városi székházban és a város különböző pontjain tartózkodom. Fő feladat (ezt is csinálom): a néppel dialogizálok. Azzal a magam és a tanács elé állított feladattal, hogy az atrocitások és rombolások elkerülendők.
Délben. Elterjedt a hír, hogy Brassóból, ahol az éjszaka súlyos harcok folytak a szekusok és a hadsereg alakulatai között, egy csoport Kovászna felé közeledik. Óriási riadalom! Elő az ún. hazafias gárdát, de nincs golyó, a védelem tehetetlen. Bereckből hozattunk. Harcokra szerencsére nem került sor.
Késő este értem haza. A TV-ben és rádióban (főleg – sohasem hittem volna – Bukarestet hallgatom) sok beszéd, a hadsereg és a fiatalok istenítése. Most is hiányzik a nemzetközi összefüggések beemelése az általános értékelésbe. A politikai kultúra formálására gondolok.
Elfogták Ceauşescut és becses nejét. Így mondják.
XII. 24.
Véres harcok Brassóban és Sepsiszentgyörgyön. A székhelyen [valószínű, Sepsiszentgyörgyre gondolt] a vízműveket és a kaszárnyát támadták. Sebesültek és halottak. Bukarestben, Szebenben, Kolozsváron is harcok folynak.
Nálunk nagy a fejetlenség. A tanács székháza tele van olyan személyekkel (gárdisták, karszalagosok), akik a jól informált (többséget képező) és megbízható emberek szerint a Szekuritáté és a Párt emberei voltak. Pontosabban: kiszolgálói. Ez az undok népség most fenn szeretne forgolódni. A másik gondot okozó baj a folyamatos lázadások a régi vezetők ellen. Némely vállalatnál be sem engedték őket dolgozni. A miliţia terrorlegényei meghunyászkodva kuksolnak az épületben, ha kimennek, meglincselik őket. Megértem a tömeget, ezek évtizedeken át ütötték-verték őket, megalázták, lábbal tiportak mindent, ami emberi. Most csak az altisztek vannak jelen, a tisztek eltűntek valahová. Vajon hol az a valahol?
Az országban az anarchia jelei mutatkoznak. Jelei? Inkább maga az anarchia. A kormány (Nemzeti Tanács) intézkedései nem világosak, és a célratörés is hiányzik belőlük.
Megalakult a Magyar Demokrata Szövetség. Miért nem párt? Most erre lenne szükség. A múlt ilyen szövetségi hagyományaival szakítani kellene.
Az új helyzet teljesen más alapok lerakását kívánja, gondolkodásban, ideológiában és politikai eszközökben egyaránt. Nehogy rosszul induljunk.
XII. 25.
Karácsony napja. Vérrel, sebesültekkel, halottakkal. Így "ünnepel" Románia. Ezzel kell fizetni, hogy negyedszázadon keresztül eltűrték, ajnározták, istenítették Ceauşescut és rendszerét. Felesleges lenne most retorikus mondatokat írni.
A TV közli, hogy a Ceauşescu házaspárt egy katonai bíróság halálra ítélte, és az ítéletet végrehajtották. Megígérik a film bemutatását a TV nézőinek.
A gazemberek megérdemlik, hogy végezzenek velük. Csakhogy egy gyorsított tárgyalással csak annyit lehet elérni, hogy a Vezér csúfos végével a terrorista szekusok is megrettentek, és már lankadtabban folytatják becstelen harcukat. Ennyi! De nagyobb ennél a veszteség, olyan dolgokat is sírba visznek, amikről tudomást kellett volna szerezni. Valószínű, hogy az új vezérek közül is sokan kompromittálódtak volna. A fő ok: a terroristák megrettentése.
A másik, amit nem szabad szó nélkül hagyni. Karácsony első napján kivégzést rendezni nem tartozik a felemelő cselekedetek közé, még akkor sem, ha olyan páratlan és utolérhetetlen gonosztevőkről van szó, mint Ceauşescu és felesége.
Reggelig (december 26. hajnaláig) várom a beígért film bemutatását. Úgy öt órakor láthattunk néhány képet az egykori (milyen jó ezt leírni) banditavezérekről. A TV elérte, amit akart, egész éjszaka az ország lakosságának jó részét a TV-k előtt tartotta. Csakhogy (ismét csakhogy) vajon a kezdődő demokráciában illik-e ilyen trükk, ami engem – legalább magam előtt nem tagadom – a régiekre emlékeztet. Nagyon ismert fogás.
Ezért is kellett volna várni a tárgyalás megrendezésével. Ha kell, két vagy három hónapot is, s akkor nyilvánosan, helyszíni TV- és rádióadásokban közvetíteni a történőket. Ez lett volna demokratikus.
XII. 26.
Ma a filmet a tárgyalásról (most már hangosban) kétszer is megnéztem. Egyik sem értette, hogy mik történnek az országban. A régi, a "Kárpátok zsenijétől" megszokott demagógiával vagdalkozott. Két bolond, paranoiás, pszichopata, ezeknek engedelmeskedett a nemzet negyed évszázadon keresztül. Hihetetlen és valószínűtlen, de mégis megtörtént. A szolgai engedelmesség tényére nem mentség, hogy kegyetlen terrorral uralkodott. Ezt nekem egyetlen hazafiaskodó teoretikus sem tudja megmagyarázni. Ne is próbálja. A kivégzésekről ennyi elég. Legfeljebb annyit, nincs egy hete, hogy Teheránból hazatért. Milyen rövid egy hét a politikában, ha az események felgyorsulnak.
***
A kormány – most már le lehet írni a tévedés (vagy tévedések) kockázata nélkül – összevissza, egymásnak ellentmondóan intézkedik. Érzésem szerint tovább növekedett a hadsereg befolyása, bár a radikalizálódás (ún. polgári) jelei is megfigyelhetők, különösen a fiatalok részéről.
A nemzetiségi jogokat úgy általában hangoztatják. Ezekbe bele lehet fogózkodni, de "rendezni közös dolgainkat" – hát az még messze van. Bizalmam is mérsékelt. A nacionalista retorika nem jó jel. Ezen keresztül öröklődhetnek a régi struktúrák is.
XII. 27.
Kovásznán is megalakítottuk a Magyar Demokrata Szövetséget. Még a megyei előtt.
A kormány (Tanács) intézkedéseivel elégedetlen vagyok. Így nem lehet, a volt szekusokat, akik átálltak, beosztják a hadsereg kötelékébe. Még magas rangú tisztek és tábornokok is vannak közöttük. Például a főgazemberek egyike, Vlad és Bucurescu (az újságban is olvastam nevüket). S közben nő a hadsereg politikai befolyása, amit a TV és rádió követhetetlenül glorifikál – a hadsereg körülbelül tízpercenként glorifikálódik.
Még a gazdasági helyzet sem rossz (Petre Roman miniszterelnök szerint). De Ceauşescu vádpontjai között – joggal – az is szerepelt, hogy "subminarea economiei naţionale". Kinek higgyen a néző és a hallgató? A trükkös dolgok ebben a helyzetben veszedelmesebbek, mint az egymásnak ellentmondó intézkedések.
Semmi irányadó nem hangzik el a helyi államhatalmi szervek megalakítására. Tisztázni kell, hogy a pártállam és szervei megszűntek. Ma is a barátosiaknak és a kommandóiaknak, akik hozzám fordultak, én magyaráztam meg a teendőket.
A megye hallgat. Semmi kezdeményezés. Nem is lehet, mert ők sem kapnak általános nyilatkozatokon kívül semmi eligazítót.
Vagy: áprilisban szabad választásokat akarnak tartani, amikor még a politikai pártok sem alakultak meg, nemhogy programjuk legyen. Meggondolatlan kijelentések. Lehet, nem kell elkeseredni, mert ha negyedszázadon keresztül Romániában olyan nonszensz létezhetett, mint Ceauşescu terrorista diktatúrája, miért ne lehetne e kezdődő bizonytalanságból is valami.
XII. 28.
Ma sem lettünk okosabbak. Áttekinthető és célratörő irányítást sehonnan sem kapunk. Teljesen a TV-nyilatkozatokra vagyunk utalva.
Majdnem állandóan szolgálatban vagyunk a városháza épületében. A terroristáktól már nem tartunk, de sohasem lehet tudni. A nép nyugtalan, a vállalatoknál (Textil Szövetkezet, Lendület, UGSR) a ceauşista vezetők fejét kérik, olyan is előfordult, hogy nem engedték őket be hivatalukba. Erőteljes tiltakozás a régi kommunisták forgolódása ellen. Egészen pontosan: a tiltakozás folytatódik. Nincs mit tenni. Véleményem szerint, amit a Tanácsban már számtalanszor elmondottam, a munkások kéréseit teljesíteni kell. Milyen forradalom (azt, hogy forradalom van, a nép is elhiszi) az, ahol a nép akaratának nem engedelmeskednek? Ezt nem retorikus meggondolásból írom, hanem meggyőződésből. A Ceauşescu-rezsim alsó szintű pillérei ezek a vezetők voltak a párttitkárokkal, besúgókkal és passzív személyekkel együtt.
XII. 29.
Magyarország élen jár a segélyakciókkal. A TV erről mérsékelten informál. Célzatos lenne? Még nem hiszem, de lehetséges, hogy el kell hinnem.
Király Károly beválasztása a Nemzetmentő Tanácsba, Iliescu helyettese. Megtörténhet az is, hogy a legközelebbi átszervezésnél már nem lesz e funkcióban. A pillanatnyi helyzetben ő a potenciális politikus. A TV-nek adott nyilatkozata a kisebbségi kérdésről elég visszafogott. Miért? Ezt kívánná a politikai helyzet? Nem tudni. Ne keressük a kákán is a csomót. Meglátjuk. Vagy ismét megláttatják. Ez is lehetséges.
Alul (itt, a városban) viszonylagos csend honol, szolgálat, viták. Lassan lemondok (arról), hogy megértsem a forradalmi helyzet és cselekvés lényegét. Most érzem igazán, hogy a forradalomhoz politikai kultúra kell (kellene). Ez másutt sincs. Ezért nehéz lesz a kilábalás a politika vákuumából.
A TV-ben lassan-lassan, de annál biztosabban locsognak olyan dolgokról, amiket ezelőtt tíz, tizenöt évvel leírtunk (visszafogottan) és elmondtunk. Amiért kritika, verés, visszaszorítás járt. Most ezek az új potentátok és tudósok mint nóvumot tálalják a TV-nézők elé.
XII. 30.
Megérkezett Bárdi Nándor. Elhozta a Limest. Az első számot. Ez közli a Limes-kör vitáját, amit együtt követtünk el Molnár Gusztival, Ágoston Vilkával, Bíró Bélával, Balázs Sanyival, Bíró Gazsival. Ezekről az illegális találkozókról még e Naplóban sem mertem írni, állandóan a Szekuritáté beavatkozásától tartottam. Ezen az úton sem akartam adatokat szolgáltatni. Kíváncsi vagyok, hogy a szöveggel való újbóli találkozásom milyen benyomásokat fog kelteni.
***
A TV és rádió nacionalista retorikája az ifjúságot és a hadsereget dicsőíti és a tiránt szidja. Némelykor azok is, akik egy hónappal ezelőtt magasztalták. Még egyetlen olyan elemzést sem hallottam, amely a romániai népfölkelést a közép-kelet-európai forradalmakkal összefüggésbe állította volna. Félő, hogy ismét eszmei elszigetelődésbe kerülnek, csak a román nép dicső felkelését (ahogy mondják: forradalmát) fogják látni a tirannizmus ellen. A TV-duma sekélyes, nacionalista retorikával telített. Ez egyáltalán nem táplálja reményeimet.
Egyébként a forradalom terminus a történtekre nem találó. A valóságban: a teljes nemzetközi és belföldi elszigetelődésbe került Ceauşescu-rezsimet a Temesvárról indult népfölkelés Bukarestben megdöntötte. Eddig ez történt.
Érdekes (mondhatnánk, szignifikáns), Temesvár megindító (és meghatározó) szerepét egyre halványítják.
E népfelkelés központja: Temesvár, Bukarest, Szeben, Arad, Brassó, Kolozsvár, egyszóval a nemzetiségi városok. A főváros kivételével a többi, többségében románlakta országrész távol maradt a fegyveres konfliktusoktól. A méretek tekintetében mindenképp. Ez nemcsak történetileg érdekes, hanem a további kibontakozást is érinti. Az ország lakosságának nagy részénél (a nagy rész a románság) hiányoznak a népfölkelés élményei és tapasztalatai. Nem konfrontálódott az elnyomó gépezet terrorjával.
