Amikor a szépséget egy megformált női test által kívánja megmutatni a szobrász, számtalan lehetőséggel, megoldással számolhat.
Az biztos, hogy a női test eleven szépségét és varázsát holt anyagból kell "előhívnia". Ha aztán még dinamizmust is elő tud idézni a statikusnak tartott nemes anyagban, a munkának a nézőre tett hatása csak fokozódhat. Megcsodálhatja például, hogy a pillanatnyi ideig tartó könnyed mozdulat – amint a könnyű ruhácskát leveti magáról egy nő – miként vált át időtlenbe, egy súlyos anyagban állandósulva. Végső soron pedig: a torzónak készített női akttal nemcsak a testi, de a lelki szépséget is sikerül így megmutatnia a szobrásznak, jelesen Petrovits Istvánnak.
