Dagadó kebellel ünnepli magát a hatalom, az RMDSZ is, amiért idén sikerül összehoznia 1,5 százalékos gazdasági növekedést, elhallgatva, hogy e szerény sikert annak az Európában példátlan megszorítóintézkedés-sorozatnak köszönhetik, melyet mindmáig nyög a romániai társadalom, s mely – ha hihetünk Traian Băsescunak – jövőben sem ér véget. Ígérte ugyanis legutóbb, hogy újabb százezer közalkalmazottat elbocsátanak, megvonnak a szociális segélyből, s ami az elszegényedett emberek számára a legfélelmetesebb: félig-meddig magánosítják az egészségügyet.
Kár mellébeszélni, mind a mérsékelt sikerért, mind a sokasodó gondért-bajért az RMDSZ is felelős. Folyamatosan arról szónokolnak, hogy elvszerűségükért és hűségükért becsülik őket, s ennek szellemében tartottak ki Emil Boc és pártja mellett. És kisebb vagy nagyobb ellenállásra is csak a választóik elvesztése miatti aggodalom kényszerítette. Mert olyan alkotmánymódosításba, mely csonkítja a kisebbségi jogokat, vagy olyan közigazgatási átszervezésbe, mely a tömbmagyarságot végveszélybe sodorhatja, épeszű magyar politikus bele nem mehet – még akkor sem, ha az magának az államelnöknek az akaratát keresztezi. Minden más ügyben masíroztak társaikkal a kormányzásban. S nem válik dicsőségükre, hogy elkápráztatta őket is a verespataki aranyláz, mint ahogy az sem, hogy mindkét magyar egészségügyi miniszter – Cseke Attila és Ritli László is – felvállalta Băsescu úgynevezett egészségügyi reformját, mely jó időre ellehetetleníti a legszegényebb emberek gyógyulási reményét is, vagy szó nélkül rábólintottak a szociális támogatások megnyirbálására, elfogadták a demokratikus játékszabályokat semmibe vevő választójogi törvényt, belementek az adó- és illetékemelésbe, de szótlanul asszisztálnak az ország egyre mélyebbre süllyedéséhez is a korrupció mocsarában.
Tél van, didereg a remény. Hogy az új év kevesebb áldozatot követel majd mind­annyiunktól, s az RMDSZ sem járatja le magát még jobban...