A megyében év végére tízezerre emelkedett az egyszerűsített eljárással magyar állampolgárságot igénylők száma – mondta el a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központban Nemes Előd. A megye négy központjában – Szentgyörgyön, Kovásznán, Kézdivásárhelyen és Baróton – folyamatosan állítják össze a dossziékat. A csíkszeredai konzulátuson jelenleg februárra ütemezik be eskütételre a kérvényezőket. Összeállításunkban arra kerestük a választ, ki miért folyamodott magyar állampolgárságért.

Többségben a városiak
Háromszéken a kérvényezők kétharmada városon lakik. A vidékiek háttérbe szorultak, és ennek több oka van. Indokolatlanul félnek a bürokráciától, a nyugdíjak esetleges elvesztésétől, a lehetséges névváltoztatás következményeitől. Ez utóbbi főleg azok esetében áll fenn, akik még mindig földek visszaszolgáltatását várják, vagy peres ügyeik vannak. De a vidéki életvitel, a gazdasághoz való kötődöttség miatt is sokan halogatják az állampolgárság kérését. Ezt próbálják a tél folyamán ellensúlyozni, így csoportok fognak vidékre kiszállni, helyben intézni a dosszié összeállítását – jelezte Nemes Előd.
Rossz fényt vet a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségére a szlovákiai előzmény, és az is, hogy az utóbbi napokban román politikus is nyilvánosan kijelentette: vonják meg a parlamenti választásokon való szavazás jogát azoktól, akik magyar állampolgárságot kaptak – mondta el Nemes Előd, hozzátéve, mindezektől nem kell félni.
Felmérést készítettek arról, ki miért kéri a magyar állampolgárságot. Elsősorban érzelmi okokból, másodsorban – főleg fiatalok esetében – a magyar útlevél és munkavállalási engedély könnyebb megszerzésének lehetőségéért. Karácsonytól újabb motiváció is fennáll: Romániában élő magyar állampolgárként szavazati jogot kapnak az anyaországi parlamenti választásokon. Érdekes módon teljesen háttérbe szorult a korábban sokat emlegetett ok, a végleges kivándorlás esélye.

Változó érzelmek eskütételkor
NAGY DEMETER KINGA ERIKA egyszerűen a lelki megbékéléséért kérte – és kapta meg – a magyar állampolgárságot. "Úgy éreztem, ha magyar vagyok Erdélyben, nekem is úgy jár a magyar állampolgárság, mint bárki másnak, aki a nagyvilágban él magyar állampolgárként, akár Kanadában vagy Ausztráliában" – mondta el érdeklődésünkre. A magyar állampolgárság felvételével nem áll szándékában emigrálni. Azt viszont nem tagadja: ha bejönne egy kedvező külföldi munkaajánlat, magyar állampolgárként írná alá a munkavállalási szerződést. Családjával, Árkoson élő szüleivel együtt kérte a honosítást. Az ügyintézés bonyodalmai miatt visszamenőleg dédnagyapjáig kellett igazolnia magyar eredetét, habár már nagyapja is volt magyar állampolgár. Egyszerre nyújtották be az állampolgársági kérésüket, de édesanyját egy hónappal későbbre ütemezték be eskütételre. Innen származhat az eskütétel érzelmi megélésének különbsége is – sok függ a ceremónia levezetésétől, de az esküt tevő közösség lelkivilágától is – értékelte. Számára nem volt különös esemény. Sietett vissza munkahelyére, a ceremónia húsz perc alatt lejárt, egyszerű ügyintézés volt, de azért büszkén énekelte mindkét himnuszt. Nem volt nagyon meghatódva. Édesanyja viszont sokkal jobban – emlékszik vissza.

Magyar állampolgárként Romániában
BÖJTHE CSABA az állampolgárság megszerzése egyszerűsített lehetőségének megjelenése előtt szerezte meg az állampolgárságot. A Csíkszépvízről származó fiatalember az ezredfordulón vállalt munkát Magyarországon. "Nehézkesen ment az állampolgárság megszerzése. De azt mondtam, ha nagyapám magyar állampolgár volt, legyek én is az." Az akkori szabályok értelmében a magyar állampolgárság elnyeréséhez szükség volt arra, hogy három évig folyamatosan Magyarországon tartózkodjon, és ott is dolgozzon. 2000-ben került Ma­gyarországra, és már akkor tudta, kérni fogja az állampolgárságot. "Akkor még nem is álmodtunk arról, hogy évek után könnyen válhat az erdélyi magyar állampolgárrá" – jegyezte meg. Benyújtotta a letelepedési kérelmét, de keserű szájízzel fogadta az értesítést, mely szerint a lakhelye miatt – a cége vendégszobájában lakott – nem fogadhatják. Jóakaratú hivatalnokok rávezették a kiskapura, egyik munkatársánál jelentkezett be, azt a lakhelyet már elfogadták, megkaphatta az állampolgárságot. Sok előnye viszont nem származott belőle. Az unió terjeszkedésével román útlevéllel, személyazonosságival a zsebében is megnyíltak előtte a határok.
"Embere válogatja, Magyarországon hogyan viszonyulnak a magyar állampolgárrá lett székelyföldiekhez. Van, aki azt mondja, hogy rendben, segít is, ha kell. Más azt mondja, te úgyis romániai, külföldi maradsz. Tatán és környékén a többség jól fogadta az Erdélyből érkezőket, saját vérüknek tekintik" – osztotta meg tapasztalatát Csaba. Esetében semmiképp nem áll fenn a sokszor hangoztatott vád, miszerint az erdélyiek elfoglalják a magyarok munkahelyeit. Épp fordítva: magyar állampolgárként Ro­mániában vállal munkát cégével.

Kevés a roma igénylő
Magyarul nem tudók, magyar ősökkel nem rendelkezők is kérték az állampolgárságot, sőt, nyomatékosan. Körülbelül tíz ilyen család fordult meg az irodában – mondta el Nemes Előd. Több vegyes házasságban élő család viszont főleg gyerekeik számára kért magyar állampolgárságot a jövőt illető lehetőségek bővülése reményé­ben. A cigányság meglepő módon kimaradt a kérvényezők sorából. Szinte kevesebben jöttek, mint románok – értékelte Nemes. A fő ok az lehet, hogy nincsenek magyar származást igazoló okirataik, sokuk esetében a személyazonossági is hiányzik.
KOCSIS DÉNES, a nagyborosnyói romák egyik jeles képviselője másképpen vélekedik: vagy félnek bizonyos dolgoktól, vagy nem elég okosak, hogy éljenek a lehetőséggel. A magyar származást igazoló dokumentumok beszerzése nem jelenthet gondot, a polgármesteri hivatalnál, az egyháznál is kibocsátanák a bizonylatot – állítja. Tudomása szerint a községből két-három család kérte a magyar állampolgárságot, ezek viszont már régebb Magyar­országon élnek. A magyar állampolgárság pedig joggal érdekelhetné a borosnyói roma közösséget. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy az idei népszámláláson csupán 39-en vallották magukat cigánynak, a többiek magyar nemzetiséget jelentettek a számlálóbiztosoknak. Az előző népszámláláson 108-an vállalták roma eredetüket.

Külföldön magyarként
Az elmúlt húsz évben valószínűleg mindegyik fiatal fejében megfordult, vajon milyen lenne külföldön szerencsét próbálni. Többen vágtak bele, mint mi, maradók szerettük volna, de nem ítéltük el őket; valamelyest megértettük, s ha kevés időre hazajöttek, őszintén szorítottuk keblünkre a rég nem látott barátot, kedves ismerőst. Manap­ság is jelentős a kísértés a megbecsülés és élhetőbb körülmények után vágyódók számára. Ha már kivándorlási szándékuk komolyabb kósza gondolatnál, azt szeretnék, ne kelljen még a jelenlegi – az eprészek és koldusok által – "leharcolt" állampolgárságuk miatt keltett előítéletekkel is megbirkózniuk. Legalább a távolban legyenek magyarok, azon nemzet tagjai, melynek mindig is tartották magukat, melynek kultúráját, történelmét és értékrendjét már az anyatejjel együtt magukba szívták. Az egyetemet elvégző, diákként-vendégmunkásként Ameri­kát kétszer is megjáró
VAJDA ÉVA ANDREA is így gondolkodik. Szeretne maradni, de – legalább ideiglenes jelleggel – a külföldi munkalehetőséget sem utasítaná el. Kéri tehát a magyar állampolgárságot azért is, mert úgy érzi, jár neki. Kéri azért is, mert ha huzamosabb ideig külhoni levegőt kell szívnia, akkor azt szeretné, ha magyarként tartanák számon a befogadó ország polgárai. Mert a magyar megbecsülést vívott ki magának, ráadásul nem kell folyton magyarázni, mint Ameri­ká­ban,:mindannak ellenére, hogy útleveled román, te magyar vagy, nem tehetsz arról, miként is döntöttek fejed fölött a történelmi hatalmasságok közel száz esztendeje. A fiatal nő szerint a legtöbb barátja, ismerőse is így látja ezt. Ha csak turistaútra mennének, akkor is magyarként szeretnék járni a nagyvilágot. Magyarként, mert annak születtek, s ez az életük.

Testvéri üdvözlet
Hiába került egyik napról a másikra más, idegen hatalom alá a székelység, identitását nem adta fel, ragaszkodott az örökölt hagyományaihoz, népviseletét, táncait és meséit mint drága kincset őrizte, történelmét pedig tankönyvek nélkül is megtanította a következő nemzedéknek. A nagyajtai Kriza János Általános Iskola néhai igazgatója,
BARABÁS MIHÁLY szüleinek köszönhetően már gyermekkorában tisztában volt azzal, hogy bármennyire tömbmagyarságban éljenek is az erdővidékiek, a történelem viszontagságos alakulása és a politikai érdekek felülírták a nép akaratát, s anyaországunktól elszakítottan kell élniük. "Már kisgyermek korunkban hallottunk, tudtunk sok mindent, hiszen úgy neveltek, mi magyarok vagyunk. Tudtuk, nagyapámat az I. világháborúban azért tüntették ki helytállásáért, mert a tűzvonalban rekedt társai segítségére sietett. Édesapám elbeszéléseiből pedig a második világégés történeteit ismertük. Édes­apám Magyar­orszá­gon élő három testvérével szép, szoros rokoni kapcsolatot ápoltunk, ismertük tehát az ő mindennapjaikat is. És éltük mindazon hagyományokat, népszokásokat, melyeket magunkénak éreztünk" – idézte emlékeit a nagyajtai tanár.
A változást követően Nagyajta élete is megváltozott, szabad volt már kimondani: testvéreink élnek a szomszéd országban. Hamarosan testvértelepülési kapcsolatot alakítottak ki a Pest megyei Alsónéme­divel, mely azóta is gyü­mölcsözik. Számtalan alkalommal találkoztak, együttműködnek, kivételesek a kulturális kapcsolatok, s ahol lehet, segítik egymást. Leg­utóbb a Nagyajta írásos említésének 800. évfordulóján rendezett ünnepségre hetvenen tartották fontosnak, hogy eljöjjenek, s együtt örvendjenek. "Amikor 1991-ben első alkalommal Alsó­némedire mentünk, Legyen testvér a magyar a magyarral felirattal fogadtak. Meghatónak éreztük, hogy az ismeretlenből érkezőket ily szeretettel fogadják. Hasonló­képpen éreztünk akkor is, amikor a magyar parlament lehetővé tette, hogy egyszerűsített formában felvehessük az állampolgárságot. A kisebbik fiam orvos, szakosodását Buda­pesten végzi, ő már korábban megkapta az állampolgárságot. Feleségem­mel, illetve itthon élő fiammal és lányommal közösen nyújtottuk be a papírokat. Sokat jelent ez nekünk, örvendtünk tehát, hogy megtehettük. Meggyőző­désem, Nagyajtán még sokan fognak hozzánk hasonlóan cselekedni. Nem azért, mert ez megkönnyíthetné a szülőföld elhagyását – nem, erről szó sincs –, a lelkiekben jelent ez sokat mindannyiunknak."

(folytatjuk)

Összeállításunk szerzői: BOKOR GÁBOR,HECSER LÁSZLÓ