Bár erre nincs elegendő bizonyíték, feltételezik, hogy eredeti élőhelyei is az afrikai vagy arábiai oázisok voltak. Némely források há­romezer, mások ötezer éves­re teszik ter­mesztését. Annyi bizonyos, hogy min­denütt, ahol bőséges termésének éghajlati és talajfeltétele biztosított (Ázsiában, Af­rikában, az Egyesült Álla­mokban, ahová spanyol misszionáriusok vitték be a 18. század végén), jelentős jövedelmi for­rás. Egy-egy pálmáról akár évi 80–100 kg-ot (Kaliforniában), illetve 40–80 kg-ot (Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában) szüretelnek.
A datolyapálma kétlaki növény, minden ültetvényt termő és porzós fákból telepítenek, de még így is gyakran alkalmazzák a mesterséges megporzást. A 3–5 m hosszú, kétoldalasan szárnyalt levelek üstökszerűen a 30 métert is elérő fák tetején zöldek, és ahogy nő a fa, úgy száradnak le az alsóbb szinten lévők. Ezeket levágják, ezért a törzs pikkelyezettnek látszik. A pálma sudár növésű, ritkán ágazik el. Fája építőanyagnak, levele zsengén főzeléknek való, rostanyagát kosárfonásra, takaró- és sátorkészítésre használják. A fa 80–100 évet él, de az idősebbek egyre kevesebbet teremnek.
A gyümölcs barna, hosszúkás, magas cukortartalommal (akár 50 százaléka is lehet a szárított termés tömegének). En­nek megfelelő az energiaértéke is (300 kcal/100 g). Magva orsószerű, őröl­ve az arabok takarmánynak használják. A nálunk vásárolható, csomagolt, aszalt gyümölcs magvát elültethetjük, s ha van türelmünk, és a környezet is megfelelő, szép fát nevelhetünk belőle, amely idővel "túlnövi" lakásunkat (de szakkereskedésben szép törpepálmák is vásárolhatók). A cukron kívül a termés ásványi anyagokban (kálium, vas, réz) és B-vitaminokban gazdag. Cukorbete­gek­nek természetesen nem ajánlható, de egyéb­ként fontos vértisztító, vérnyo­más­csökkentő, idegerősítő, megfázáskor is se­gít a gyógyulásban. Terméséből édes lekvárok, italok, alkoholos készít­mé­nyek, erjesztett italok, ecet készül. Ne­ve­zetes a Shiraz Gold datolyapálinka.