Ez nem lehet igaz, ilyen nincs, miféle magyar emberek az ilyenek, szinte ugrált a tehetetlen méregtől a katedra mögött, csattogtatott, a naplót dobálta jobbra-balra.
Pedig nem történt semmi, csak az egyik hetedikes fiú pungáscsürkének nevezte az üzletben nagy ritkán kapható, nejlonzacskóba csomagolt, fagyasztott csirkét.
Pungás-, azaz zacskóscsürkének. És románul.
Úgy nézel ki, mint egy pungás- csürke, kiáltotta valakinek, és pont akkor lépett be az igazgató bácsi, hóna alatt a naplóval, és éppen magyarórára.
Egyébként is irtotta, mint gyomot, a román szavakat a tanítványai szókincséből; a közszájon forgó buletin, abonament, borkán, punga használata is főbenjáró bűnnek számított; ám most ez a pungáscsürke egyenesen gyilkosságnak a szemében, a tiszta magyar nyelv megerőszakolásának, keresztre feszítésének.
De nem kegyelmezett a magyarországi rokonok ajánosozásának, apéterezésének, adénesezésének sem, kegyetlenül lecsapott rájuk is, és elítélte, megbélyegezte őket, akárcsak a pósta szót és társait, és egy életre beléverte tanítványaiba, hogy a helyes magyar beszédben nem teszünk névelőt a tulajdonnevek elé.
És most ott állt a hetedikes fiú, egyik lábáról a másikra ereszkedve, egyik kezével a padba kapaszkodva, megszégyenülten.
Ott áll a szerencsétlen a pungáscsürkéjével, kapargatja körmével az iskolapadot, és töri a fejét, hogy mit is tudna mondani az aznapi leckéről, Mikes Kelemenről.
Kinyögi, hogy Mikes ott bujdosott Nagy-Törökországban, annak is a fővárosában, Rodostóban.
Micsoda?, bődüli el magát az igazgató bácsi, és majdnem széttépi a katedrán a piros abroszt. Micsoda?
Fiam, hát hol élünk mi, fiam?
Ro-mániában, nyögi ki a fiú.
És melyik Románia fővárosa?
No, ez jó kérdés.
Csend lesz hirtelen az osztályteremben.
Idegességében elkezd fel és alá sétálgatni az igazgató bácsi.
No, melyik?
A fiún végigfut a víz; nagy, kövér izzadságcseppek jelennek meg a homlokán az erőfeszítéstől, úgy gondolkozik, úgy töri a fejét.
Valaki aztán hátulról megsúgja a választ.
Felcsillan a szeme, és kivágja: Szárazpatak.
Dől az osztály a röhögéstől.
Az igazgató bácsi feje, mint a rák, majd szétrobban a vértől. Csoda, hogy meg nem üti a guta. Szárazpatak a falutól légvonalban, a hegyen át, alig két-három kilométerre található másik kicsi falu.
Bocsánat, hebegi a fiú, mert valahonnan újabb mentőöv, újabb füles érkezett.
Kővár, igazgató elvtárs. Kővár.
Mi?, hörögi az igazgató, és megtántorodik.
Kővár egy másik, Szárazpataktól nem messze levő, szomszédos falu.
Üljön le, fiam, üljön le, ne lássam többé a szemem előtt, fiam, ne lássam többé!