"Nagy István, Barót polgármestere visszautasította a megyei tartalékalapból számára kiutalt 150 000 lejt, de mert a megye vezetése nem kívánja hátrányos megkülönböztetésnek kitenni Erdővidék központját, a városvezető akarata ellenére megkapják az említett összeget" – olvashattuk a megyei tanács pénteken kiadott sajtóközleményében.
Időközben az is kiderült, hogy egy korábbi összejövetelen – melyről pénzosztásról lévén szó, kizárták a sajtót –, összeszólalkozott Nagy István és Tamás Sándor. Később a megyei tanács elnöke a testület soros ülésén jegyzőkönyveztette a közleményben is megfogalmazott állításokat. És mert kötelességünk meghallgatni a másik felet is, rákérdeztünk Nagy Istvánra, Barót polgármesterére, miért e dacos-gőgös visszautasítás?
– Ugyan, kérem, én nem utasítottam vissza semmit. Az aránytalan és igazságtalan elosztás miatt valóban szóváltásba keveredtem a polgármester-találkozón a megyei tanács elnökével, s mert Tamás Sándor hazugságokkal traktálja a közvéleményt, be fogom perelni. Évek óta mondom, tiltakozom az ellen, hogy a megye politikai kritériumok alapján ossza el a rendelkezésére álló pénzalapokat, most is ezt tettem, s bizonyítani tudom, hogy joggal.
A Nagy István és Tamás Sándor közötti kutya-macska barátság, a vita nem új keletű. Kicsiben mifelénk is az történik, ami országos szinten dívik, aki nem áll át a kormánypártba, azt pénzügyi eszközök megvonásával akarják jobb belátásra bírni. Nagy István felidézi, 2008 szeptemberében erdőfülei találkozásuk alkalmával több tanú jelenlétében Tamás Sándor tudomására hozta, hogy függetlenedéséért megfizet, s láthatták, állta is a szavát – mondja a polgármester.
– Ahol lehetett, megrövidítette a várost, s munkatársaival egyetemben mindent megtesz, hogy összeférhetetlen, veszekedő, eredménytelen polgármesternek tüntessenek fel. Az RMDSZ úgy behálózza, megfizeti embereit, és annyira uralma alatt tartja őket, hogy például az egyetlen ember, aki e térséget képviseli a megyei tanácsban, soha a város érdekében nem szavazott. Igaz, hálájuk sem maradt el, 2010 januárja és 2011 februárja között a Demeter László vezette Gaál Mózes-egyesületnek 51 500 lejt juttattak a megyei pénzalapokból, többet, mint ugyanabban az időben az egész városnak.
Nehéz megállítani Nagy Istvánt sérelmei felsorolásában, mégis többször visszatérek a kiinduló kérdésre, s válasza mindig ugyanaz: "nem utasítottam vissza semmit, Tamás nem mondott igazat". És láss csudát, Nagy állítását több jelen levő polgármester megerősítette, a szóváltás hevében valóban elhangzott az az igazságkereső mondat, hogy inkább tartotta volna meg magának a pénzt, de visszautasításról szó nem volt. Tehát Tamás Sándor nem átallotta kiforgatni szavait, mi több, hivatalosan közhírré tenni azt.
Barót polgármestere tele sérelmekkel, és sorolja is szaporán azokat. Városában, illetve a hozzá tartozó falvakban rosszak, szinte járhatatlanok az utak, s bár valamennyi megyei alárendeltségbe tartozik, az elmúlt nyolc évben egy piculát sem adtak javításukra. A térséget Brassóval összekötő nagyajtai hidat három éve nem képesek megjavíttatni, holott a megye e célra az országos átlagnál több pénzhez jut.
Saját erejükből tartják fenn a városi kórházat, ráadásul sem a mentőállomás, sem a rohammentő-szolgálat (SMURD) odatelepítésében nem kapott támogatást a megyétől (miközben Barót és környéke a legtávolabbi és legelszigeteltebb településcsoport), mi több, azt a kórházigazgatót, név szerint Ágoston Lászlót, kinek hanyagsága miatt odalett a korábban nyolcmillió lejes felújítási munkálatra pályázaton nyert összeg, miután lemondott, azaz megfutamodott, azonnal magasabb pozícióba ültették, ma is a közegészségügyi igazgatóságot vezeti.
Folyamatosan kitalált adósságokat akarnak behajtani a városon, az árvaellátásért például – melyre kormányhatározat ugyan van, de a megyei tanács a vonatkozó rendeletet soha nem erősítette meg – méltánytalanul nagy összeget követelnek, oly sokat, mintha az itt élők zöme az államra bízta volna gyermekei felnevelését.
Ha csak módjuk van, szemére vetik, hogy függetlenkedik, hogy kivonta magát például az összehangolt megyei szeméttárolási programból, A borvíz útja projektből. Miközben Baróton 30 000 lejből lezárták a régi szeméttelepet, a hasonló megyei terv csak papíron létezik.
2011-ben önerőből hőszigetelték a Rózsa utcai tömbházat (406 000 lej), turisztikai célra 62 000 lejért telket vásároltak, befejezték a miklósvári művelődési otthont (35 000 lej), négy éve dolgoznak a víz- és szennyvízhálózat felújításán (tavaly erre 2 378 000 lejt költöttek), s nem eredménytelenül, hisz jelen pillanatban a megyében náluk a legolcsóbb a víz.
34 000 lejt fordítottak a városi kórház felszerelésére, 25 000 lejt a mentőállomás terveinek elkészítésére, 20 000 lejt a közvilágítás korszerűsítésére, 62 000 lejt a város telekkönyvi nyilvántartására, és saját erőből, igaz, nem nagy összegekkel, de javításokat végeztek a köpeci, bibarcfalvi kultúrházban, s mert rettenetesen rosszak az útjaik, kátyúzásra sem két lej ment el.
Az állami költségvetésből a megyei tanács által leosztott pénzekből 2009-ben 275 000 lejt, 2010-ben 237 000 lejt, 2011-ben 42 000 lejt kapott a város, s most 150 000 lejt kegyeskednek adni, miközben jó néhány más helyi önkormányzat a megyevezető által meghirdetett szolidaritás elve alapján ennél jóval nagyobb összeghez jutott.
Természetesen, a megyei támogatás hiányában kénytelenek voltak lemondani néhány költségesebb beruházásról: a Keserű utcai parkosításról, a városrendezési terv elkészítéséről, a temető bekerítéséről, néhány közintézmény fűtési gondjainak megoldásáról. Nagy István a támogatás hiányát azért is nehezményezi, mert tavaly év végén a megyei tanács számláján több mint harmincötmillió lej maradt. Elismeri, nem bízik a megye némely tervében, túl nagy pénzért túl keveset valósítanak meg, s két meghökkentő példát is mond: a baróti strand, melyet A borvíz útja programban korszerűsítettek, valójában kissé kiszélesítettek, és sátortetőt húztak föléje, s melyet át is adtak, meg nem is, 1,5 milliárd lejbe került, vagy a Kovászna–Kézdivásárhely útszakasz korszerűsítési munkálatainak költsége menet közben pont a kétszeresére emelkedett!
Végül is – összegzi Nagy István – összezördülése a megye vezetőjével abból fakadt, hogy kérte: dolgozzanak ki pontos módszertant a pénzek elosztására, vegyék figyelembe a települések területét, lélekszámát, úthálózatát, és ne politikai rokon- vagy ellenszenv vezesse a megyei tanácsot a településeknek leosztott közpénz összegének meghatározásában. Barót népe adót fizet, pont olyan magyar emberek, mint az RMDSZ-es polgármesterek vezette települések lakói, megrövidítésük kisszerű és méltánytalan bosszú.
A megye településeinek zömét RMDSZ-es polgármesterek irányítják, s hű pártkatonaként is viselkednek, hálásak azért, amit kapnak, sérelmeiket nyílt színen nem vállalják. Nagy István vagy a kézdivásárhelyi Rácz Károly esete világosan bizonyítja: a szövetség helyi és központi vezetői évek óta azon munkálkodnak, hogy még a kedvét is elvegyék a választópolgároknak attól, hogy a soron következő megmérettetésen esetleg független vagy más magyar párt jelöltjeire szavazzanak. Mert hiszik és vallják is, aki nincs velük, az ellenük.
A megyei tanács által a jövedelemadóból és az általános forgalmi adóból visszaosztott összegek településenként (ezer lejben)
1. SEPSISZENTGYÖRGY 566
2. UZON 490
3. BODOK 470
4. BARDOC 470
5. CSERNÁTON 470
6. RÉTY 470
7. TORJA 440
8. KOVÁSZNA 420
9. HIDVÉG 360
10. ZÁGON 350
11. BACON 330
12. MÁLNÁS 310
13. ESZTELNEK 310
14. ZABOLA 290
15. SZITABODZA 290
16. ÁRKOS 290
17. GELENCE 280
18. KÖKÖS 260
19. SEPSIKŐRÖSPATAK 260
20. BÖLÖN 250
21. BERECK 250
22. GIDÓFALVA 250
23. ILLYEFALVA 250
24. LEMHÉNY 240
25. KÉZDIALMÁS 240
26. KÉZDIVÁSÁRHELY 240
27. SZENTKATOLNA 230
28. NAGYBOROSNYÓ 220
29. BARÁTOS 210
30. OZSDOLA 210
31. KÉZDISZENTLÉLEK 210
32. VARGYAS 210
33. BÁRKÁNY 210
34. BODZAFORDULÓ 170
35. DÁLNOK 151
36. NAGYAJTA 150
37. DOBOLLÓ 150
38. MAKSA 150
39. KÉZDISZENTKERESZT 150
40. ELŐPATAK 150
41. KOMMANDÓ 150
42. NAGYPATAK 150
43. SEPSIBÜKSZÁD 150
44. MIKÓÚJFALU 150
45. BARÓT 150
