Ez derül ki legalábbis abból, ahogyan a megyei önkormányzat legutóbbi ülésén döntött az általános forgalmi adóból és a jövedelemadóból visszaosztott összegek sorsáról. Azokról a pénzekről tehát, amelyeket a lakosság, a vállalkozók már befizettek az államkasszába, és amelyeknek egy részét a kormány visszairányítja a településeknek. Nagyobb részét pontosan meghatározott kritériumok alapján, a pénzügyi igazgatóságok révén, kisebb részét pedig a megyei tanácsokon keresztül, elvégre azok jobban ismernék a helyi szükségleteket. Csakhogy ez utóbbit rendszerint pártpolitikai megfontolások szerint osztogatják – és nincs ez másként mifelénk sem, hiába lennénk kisebbség Romániában, és hiába lenne szükség arra, hogy afféle autonómia-gyakorlat gyanánt legalább magunk között érvényesítsük a méltányosság, az egymás segítése elvét. A Kovászna megyei tanácselnök hangzatos szavakkal – szolidaritási elv, kiegyensúlyozási elv –, manipulatív sajtóközleményekkel próbálja leplezni a nyilvánvalóan politikai szempontok szerinti elosztást, elnöki pozíciója magaslatából pedig csak úgy odaszól: új városvezető kell Barótnak. Mert Tamás Sándor bizonyára jobban tudja, mint a választópolgárok, mi is kell az erdővidéki városnak.
Nem, nem az kell nekik, hogy a bányák bezárása után a román kormány által is hátrányos helyzetű térségnek nyilvánított régióban a megyei önkormányzat segítségével kiépítsék-felújítsák az infrastruktúrát, ezzel is elősegítve a vállalkozók megtelepedését, munkahelyek teremtését. Nem, nem az kell, hogy járhatóvá tegyék az utakat, vagy újjáépítsék például az évek óta használhatatlan nagyajtai hidat – akár kormánytámogatásból, ha már az RMDSZ úgymond a magyarság érdekeiért vállalta e szerepet. Nem, Tamás Sándor jobban tudja: Barótnak új városgazda kell. És e cél érdekében semmi sem szent. Kit érdekel, hogy a baróti polgárok ugyanúgy befizetik adójukat, mint más települések lakói, mit számít, ha a politikai bosszú jegyében a hátrányos helyzetű vidéket még mélyebb nyomorba taszítják önös politikai érdekekért?
Háromszék mindenekfelett – ez volt Tamás Sándor választási kampányban hangoztatott szlogenje. Úgy tűnik azonban, ezt is saját szájíze szerint értelmezi. Avagy szék alatt talán funkciókat kell érteni? Például a baróti polgármesteri széket, mely nem az RMDSZ-é, s melyért a lakosság, a baróti polgárok érdekeit feláldozó ádáz kampányt indítottak? Vagy éppen a tanácselnöki széket?