Most már 82 éves vagyok, de valamikor földműves voltam, és szerettem ezt a munkát, eltartottam vele a családot. Azért írok, mert aggódom a jelenlegi állapotok miatt.
Tízévesen kezdtem a szüleim mellett a föld minőségi megmunkálását, és jó eredményeket értünk el. Mi nem permeteztünk, nem hizlaltuk a termést műtrágyával és egyéb mérgekkel, hanem kapát fogtunk a kezünkbe, így irtottuk a gyomot. Ezzel egészséges gabonát termeltünk az állatoknak és az embereknek. Ez a hozzáállás azonban eltűnt, és vajon miért? Talán ott kezdődik a baj, hogy az 50-es években az új, kommunista rendszer urakat csinált a falusi fiatalokból, akik otthagyták a földet az öregekre. A kommunista urak kollektív gazdaságokat alakítottak, elvették az emberektől a földeket, állatokat, ekéket, mindent, és a jó gazdákat a Duna-csatornához vitték kényszermunkára, vagy bezárták őket, hogy a javaikkal élhessenek. Szép lassan a jó földekből vad földek lettek, mert állati trágya helyett műtrágyát szórtak ki, ismeretlen hatású vegyszerekkel permeteztek, és az évek során megmérgezték a termést, vele együtt pedig az állatokat és az embereket is. A kommunista gazdálkodás felsőbbrendűségét hirdették, de jól emlékszem, hogy amikor Ceauşescu elvtárs kihirdette, hogy látogatóba megy falura, messziről szállították a jó kövér állatokat és gabonát a kollektívek virágzásának bizonyítására. Így vitték hazugsággal a tartományi pártvezetők a diktátort, hogy megtarthassák székeiket. Mindezt nem tudják a mai fiatalok, akik az utóbbi években jöttek ki az egyetemekről, és azokra hallgatnak, akik még a múlt rendszerből maradtak. Sajnos, még sokan vannak vezetők, akik hazugsággal etetik a népet, ugyanazokkal, mint a kommunizmus idején, folytatódik a vegyszeres gazdálkodás, és csodálkozunk, hogy miért van annyi beteg állat és ember. A többség nem gondolja, hogy mérgezett a tej, tojás, hús és gabona, még a méz is, ami természetes gyógyszer volt valamikor. Az a kérésem és javaslatom a háromszéki vezetők és földműveseknek, hogy hagyjanak fel a mérgekkel dúsított nagyipari gazdálkodással, és térjenek vissza a tiszta földműveléshez. A méhészek most jelentős támogatást kaphatnak az uniótól, kérhetnék a helyi illetékesektől, hogy a vegyszerezéssel ne pusztítsák a méhállományt, mert a méhek nagy segítséget hoznak a termésben, a zöldség, gyümölcs beporzásában, és az sem mindegy, hogy szennyezett vagy szennyezetlen területről gyűjtik-e a mézet. Megyénk példát mutathatna a megfelelő gazdálkodásból, és sok falusi embernek szüksége lenne a biztos megélhetésre. Megírtam mindezt a mezőgazdasági minisztériumnak is, de csak egy kommunista választ kaptam: észrevételeimet, javaslataimat továbbították, és majd értesítenek azok megoldásáról. Hát, nem csoda, hogy így állunk.
MOLNÁR ALEXANDRU, Sepsiszentgyörgy
