Néptanító, tanár, muzeológus, a Torockói Néprajzi Múzeum alapítója. Ebben az évben emlékezünk születésének 100., halálának 25. évfordulójára. 1913. január 24-én született Illyefalván, ahol édesapja felekezeti tanító volt.
Elemi osztályait Sepsiszentgyörgyön végezte, 1928–32 között Domokos P. Péter tanítványa a csíkszeredai tanítóképzőben, akivel együtt bejárta a moldvai csángó falvakat. Pedagógus diplomáját Kőszegen szerezte. A néprajz iránti vonzalma a Szegeden eltöltött években alakult ki. 1940–44 között Gyergyóbékáson tanított, ahol iskolát épített. A háborúban Sztálingrádnál fogságba esett, 1945–48 között hadifogoly volt. Hazatérve orosz nyelvszakos tanári diplomát szerzett, és Torockóra kapott kinevezést. Ott hódolt néprajzos szenvedélyének, gyűjtő- és kutatómunkával egybehozta és megalapította a néprajzi gyűjteményt (1951–1960). Rövid széki és kálnoki tanárkodás után 1967-ben ment nyugdíjba. 1987. március 6-án szívinfarktus végzett vele. Tanulmányokat közölt a Torockói Múzeumról, Benedek Elek levelezéséből, társszerzője volt a Sepsiszentgyörgy helynevei című közleménynek. Az általa alapított múzeumban emléktábla őrzi a nevét. Munkásságáról Balassa Iván (1917–2002) etnográfus írt elismerő szavakat (2001). Síremléke a sepsiszentgyörgyi római katolikus temetőben. Emlékét családja őrzi.
