Mint tizennégy éves kölyök, jelen voltam. Tibor bá a Magyar Cserkész főszerkesztőjeként is jelentőset alkotott. Mind a két lánya cserkész volt. Ezenkívül más magyar szervezeteknél, a Magyar Baráti Közösségnél komoly pozíciót foglalt el. Nyugodtan elmondhatom, hogy ott, ahol élt, azon a környéken rendszeresen megemlékeznek Tibor báról. A Magyar Baráti Közösség is. Nagy alkotó lény volt a nyugati világban, a cserkészetben, a Magyar Baráti Közösségben.

— Mint fogalmazó ember, íróként is számottevőt értelmiségi volt. Hogyha Csernátonban a Csehek közül nem Csernátoni Cseh Imre, Kossuth törökországi tolmácsa kap először portrészobrot, hanem a Cseh Tiboré kerül a Bod Péteré, Végh Antalé és most már a dr. Rákossy Árpád szobra mellé, ha negyedikként Tibor is szobrot kap, a ti erkölcsi támogatásotokra számíthatunk?

— Anyagiakra is...

A magyar élmény

L.-L. I.: A cserkészetre visszatérve: nekünk van egy olyan programunk is, mint az úgynevezett magyarországi őrsvezetői képzés. 14—18 éves fiatalok vesznek részt ebben. Van egy mecénásunk, aki felajánlotta, hogy minden nyáron húsz őrsvezetőnek a háromhetes magyarországi tartózkodását anyagilag támogatja. A gyerekek pályáznak, a szülők kifizetik a repülőjegyet, megérkeznek Magyarországra. Ott várja őket öt őrsvezető — ezek is külföldről jönnek —, és egy hetet Budapesttel ismerkednek, a Parlamenttel, elmennek Teleki Pál sírjához, egy hetet kenuznak a Dunán, s egy hetet bicikliznek. Így ismerik meg Magyarországot, nem úgy, hogy a szülőkkel jönnek, s elmennek az unokatestvérekhez. A többi gyerekkel együtt vannak végig. Kis-Magyarországgal ismerkednek. A gyerekek számára ez fontos, mert nem a földrajzi egység a lényeges. Mikor a külföldi gyerek megjön, s észreveszi, hogy körülötte minden magyarul van. Ez a lényeg.

Én valami hasonlót át szeretnék helyezni Erdélybe. Van is egy elképzelésünk. A 18 éven felüli segédtiszteket hoznók ide, akik koordinálják ezeket a kis csoportokat. Ezek eljönnének két hétre Erdélybe azzal az elképzeléssel, hogy egy-két napot Kalotaszegen, Kolozsvár környékén töltenének, s valahol a Kárpátokban egy hegygerinctúrán vennének részt. Felmennének a Hargitára, elmennének a legmélyebb Székelyföldre. Nem turistautat szeretnénk, hanem magyar élményutat. Álljon meg fönn, a Kárpátok tetején. Ott hallgasson meg egy Wass Albert-verset. Gondolkozzon el azon, amit kinn, a tábortűz mellett magyarázunk nekik. Másszon fel a Székelykőre Torockó mellett. Ilyen dolgokat. Mert ezek a maradandóak. Ezek teszik valódivá, élménnyé Magyarországot, illetve a Kárpát-medencét.

Amerikai új magyarok...

— Van-e valamilyen elképzelésetek, hogy a mostani fiatal nyugati magyar értelmiséget meg tudjátok szólítani?

L.-L. I.: Mi is átalakulóban vagyunk. A magyar tradicionális közösségek — a clevelandi, New Brunswick-i — nincsenek kihalóban, de nem is szaporodnak. Oda új magyar nem jön. De Denverbe, Houstonba, Dallasba érkeznek. Mi ott próbálkozunk cserkészcsapatokat alakítani. Denverben elkezdtük, Sielóban is vannak kapcsolataink, a houstoni galaxis után is érdeklődünk, hogy s mint vannak. A gyerekeket — a hatévesektől a 16 évesekig — próbáljuk majd összegyűjteni. Ha egy cserkészcsapat elindul, ez már közösségépítés. Kell egy ház, egy protestáns templom vagy bármi, kell egy hétvégi magyar iskola, mert meg kell tanulni magyarul is írni-olvasni.

Boston a sikertörténetünk, ahol harminc évig nem volt magyar élet, s most pezsgő magyar élet van. Magyar iskolával, hatvantagú cserkészcsapattal... Így próbálkozunk. Mert amit észrevettünk, az az, hogy ezek a ’90 után érkező fiatalok idegenkednek, furcsállják a mi erőfeszítéseinket. Nem találják a helyüket. Ebben természetesen benne van a negyvenéves agymosás is.

Ez kezd most változni. Kezdenek a templomokba járni. Elmegyek a templomba New Jerseyben, ahol felnőttem, s a szokásos arcok mellett látok húsz új arcot. Negyvenévesek három-négy gyerekkel. Megérdeklődöm a haveroktól, hogy kik ezek. ,,Új magyarok" — hangzik a válasz.

Vannak az öreg magyarok — a ’45-ösök, az ’56-osok —, s vannak most az ,,új magyarok".

Nagyon nehéz integrálni ezt a kategóriát, pedig rémesen fontos dolog ez. Nem a mennyiség, hanem az emberi minőség szempontjából. Nyelvkészség, kapcsolati háttér... Ezek mind olyan dolgok, amelyek a közösségépítésben fontosak. Tudom, hogy Houstonban például van valamilyen kisközösség. Éppen most, október 23-a kapcsán hallottam róluk.