Megette az egyik répát. Maradt még egy. Azt gondolta a nyuszi: "Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs, mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt.
Talált is egy nagy édes krumplit, örömmel vitte haza.
Belépett a csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
– Hát ez hogy került ide?
A csacsi megette az édes krumplit, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs, mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt.
Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?!"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs, mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt.
Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belépett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
"Hát, ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs, mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi már jóllakott és aludt édesen.
Az őzike nem akarta fölkelteni a nyuszit, letette hát a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemét csodálkozásában: "Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.