Inkább médiashow, mint valódi döntési folyamatok színhelye az Európai Parlament – győződhettünk meg a minapi strasbourgi ülést követve, melyet Magyarországgal kapcsolatos panaszok megvitatására hívott össze annak elnöksége.
Az unióban a kalapot az Európai Bizottság viseli, ezzel kell zöld ágra vergődnie a magyar kormánynak és Országháznak, derült ki ismételten, a tulajdonképpeni vádpontokat is a Bizottság fogalmazta meg. Az unió még nincs azon a kohéziós szinten, hogy ún. törvényhozása ellensúlyozni vagy ellenőrizni tudja végrehajtó funkciókkal felruházott erősebb intézményeit, ezért is cseng némileg bizarrul, mikor demokrácián esett állítólagos sérelmeket kérnek másokon számon azok, akik maguk egy aszimmetrikus helyzet kárvallottjaiként játsszák szerepüket jobbára a média előtt.
Nos, súlycsoportbéli különbség ide vagy oda, arra mindenképp jó volt a minapi EU parlamentbeli vita, hogy a mai magyar kormány feje a nemzetközi média hetek-hónapok óta tartó lejárató kampányának vádjaira megfeleljen, hogy magáról és kormányáról egy reálisabb képet nyújtson, és főleg, hogy kompromisszumkészségét a Bizottsággal már előre kinyilvánítsa. Miután a Bizottság három eljárását már korábban beindította, nyilvánvaló volt, hogy erre elengedhetetlenül szükség lesz, és a kérdés csupán az volt, ezt lehetőleg méltósága csorbulása nélkül tegye meg.
Orbán Viktornak szerintünk ez sikerült. Egyúttal azt is a közvélemény tudomására hozta: az országnak a kétharmados választási győzelem után kezdődött átépítése tulajdonképpen a rendszerváltást követő köztes korszak lezárására irányul. Mandátumát úgy értelmezi, hogy a magyar közállapotokat ama helyzettől, amit egyik elődje, Antall József úgy jellemzett: "Tetszettek volna forradalmat csinálni", azaz az akkori kényszerűségből megkötött kompromisszumok koloncaitól szabadítaná meg. Ha erre válaszként az unió, a kis államokat megfélemlítendő, megleckéztetésbe kezdene, öreg hibát követne el. Itt ugyanis nem eltávolodni akar Közép- és Kelet-Európa a nyugati államoktól, hanem inkább közeledni, mintegy kiköszörülve azt a csorbát, melyet társadalomszerkezetében a kommunista vargabetű ejtett. Ezt a Nyugatnak akkor is el kellene fogadnia, ha multinacionális nagybankjai et alia megorroltak a nemzeti szuverenitást komolyan vevő kormányok által kivetett külön- és válságadók miatt.
