A kormánypárti sajtóról azt tartják, hogy az amolyan fából vaskarika. Mert az igazi sajtó minden körülmények között kritikus, figyelmet, arányérzéket ébren tartó, azaz ellenzéki. Ahogy a szakirodalom kissé közhelyszerűen fogalmaz: a demokrácia házőrzője.
Nagyjából hasonló volt eddig a helyzet a kormánypárti tüntetésekkel is. Mert, ugyebár, akkor vonulnak ki tüntetni az emberek, amikor valamivel elégedetlenek. Olyan országban, ahol többnyire rendben mennek a dolgok, legfeljebb amolyan jópofa látványosságnak, performansznak számít az ügy. A szombati budapesti, négyszázezer embert megmozgató felvonulás – és az azt támogató, több erdélyi városban szervezett rendezvény – azonban felülírta az eddigi kánonokat, egyenesen új műfajt teremtett.
Minden bizonnyal az egész nem történt volna meg a közelmúlt Magyarország-gyalázó megnyilvánulásai nélkül. Éppen azért, mert a normalitás állapota szóra sem, nemhogy tüntetésre lenne érdemes. A veszélyeztetettség érzése azonban kiragadta komfortjukból az embereket. Többségük érzékeli a magyar kormány által elkövetett technikai, türelmetlenségből vagy a kétharmados többségi bódulatból fakadó hibákat, de további türelemre, bizalomra méltónak tartja az elvi szilárdságából nem engedő vezetést. A múlt koloncával és a jelen globális lobbiérdekeket szolgáló kiszorítósdijával küszködő magyar kormány szombaton olyan mértékű megerősítést kapott, amilyenről a mandátumuk közepéhez közeledő kormánypártok nem is álmodnak.
A legitimációerősítő felvonulás azonban nemcsak léptéke, célja, fegyelmezettsége révén tekinthető precedensértékűnek, hanem a nemzetegység, a nemzettudat létének imponáló bizonyítékaként is. Az anyaország határain kívül rekedtek utódainak budapesti jelenléte, szerep- és áldozatvállalása fényes visszaigazolása annak, hogy a nemzet fogalma nem ismer országhatárokat, figyelmen kívül hagyja a pénzügyi internacionalizmus diktátumait, és összezár, ha méltánytalanságot tapasztal. Ők nem a sajnálatosan megszokott magyarországi lövészárokharc keretében pattantak autóbuszra, hanem az egészséges nemzetféltés jegyében.
A magyar kormány szombaton hatalmas feladatot kapott: az egységesen fellépő nemzet érdekeinek feltétel nélküli képviseletét. Rövid távon az anyaország világválság által is súlyosbított gazdasági állapotának javítását, középtávon pedig az elszakadt nemzetrészek integrálását. Erdélyben ma százezrek élnek egyre hangsúlyosabbá váló nemzettudattal, arccal változatlanul Budapestnek, és ezt a folyamatot csak erősítheti, hogy egyre többen válnak "voksérettekké" is. A nemzet tartalékosai szombaton jelezték: számíthatnak rájuk.
